Új borító

Sziasztok! ✨

Íme az új borítonk. Reméljük tetszik! 

Üdv.: P és D

 

11. Fejezet

 Árulás

Cirkon Aventurin békésen aludt az álmok mezején, amikor egy hang felébresztette. Nem akart felkelni a puha párnák közül, de a hang egyre többször és kitartóbban szólt. Hiába próbálta figyelmen kívül hagyni, nem tudta. Kelletlenül nyitotta résnyire a szemét és megdöbbenve tapasztalta, hogy a testvére áll az ágya előtt.

- Jesszusom Kalcit! Mit keresel itt? - szólalt meg a reggeli rekedtes hangján és kapkodva emelte fel a fejét az ágyon. - Ráadásul a képességedet használva. - hunyorgott testvérére - Értem én, hogy imádod eljátszani a nagymenőt, de nem kell felvágni előttem.

Kalcit Aventurin szellem alakjában jelent meg Cirkon szobájában. Az igazi teste a saját tornyában volt, míg a mostani alakja a szobában. Ez a képesség nagyban segítette a kémkedésben és a nyomozásban, sőt még a halgatózásban is. Amikor felvette a szellem alakját, elhalványult előtte a világ és második szemével megkereshette azt a helyet ahová el akart jutni. Hangtalanul mozoghatott, úgy mint egy kísértet és így senki nem tudta megsebesíteni.

Igen ám, de addig az igazi teste viszont veszélyben volt minden negatív behatástól. Ha szellem alakjában szúrják le azt meg sem érzi, sőt áthatol rajta a kés. De ha az igazi alakjára támadnak rá, míg ő gondolatban szellemként kóvályog, akkor könnyen rossz vége lehet a dolgoknak.

Kalcit nem érzékelhette a két testét együtt, amíg a szellem testben volt az igazi teste védelem nélkül maradt. Ezért mindig biztonságos helyen vetette be a varázserejét.

A testvére felébresztése pedig igencsak biztonságos feladatnak bizonyult.

Cirkon hirtelen felült, aminek hatására kellemetlen nyilaló fájdalmat érzett a testében. Úgy tűnt elfeküdte a szárnyát, ami most szabadult ki a háta és az ágya fogságából.

- Áááu! Basszus. - nézett a háta mögé. Óvatosan elkezdte mozgatni és reménykedve várta, hogy elmúljon a bizsergető érzés. - Mondd mit szeretnél! - folytatta, rá sem nézve testvérére.

- Várok, míg összeszeded magad! - jelentette ki Kalcit.

A kinti szellő beáramlott a nyitott ablakon. Az északi szél fenyő illatát hordozta, kellemes aromát adva a szoba légkörének.

Kalcit sötétbarna haja fikarcnyit sem mozdult a levegő áramlása miatt. Ugyanúgy hátra volt fésülve, ahogy megszokhattuk tőle. Méz színű szeme, szinte lyukat égetett Cirkon ágyába, annyira világított a félhomályban. Hiába volt elmosódott a szellem alakja, a szeme szikrázott. A hegyes fülében nem volt fülbevaló.

Szürke pólót és sötét nadrágot viselt. Mezítelen lábán nem volt semmi. Cirkon észrevette és megjegyezte:

- Hogy nem fagy le a lábad? Nem félsz, hogy felfázol? - pillantott Kalcitra - Mármint örülnék ha jégcsappá változnál, mert addig sem kéne látnom a képedet.

Az illető csúfondárosan elmosolyodott és így szólt.

- A mai nap az én napom és nem akarom, hogy egy söpredék, mint te elrontsd.

Cirkon egy határozott mozdulattal, hátranyúlt, megragadta a párnáját és Kalcit felé hajította. A párna átrepült Kalcit szellem alakján és az ajtónak csapódott. Az ütés hatására az ajtó megremegett és a párna lerepült a sima felületről.

- Uhh. Csak ennyit tudsz? - nézett a padlón heverő párnára Kalcit.- Többet várok a kisöcsémtől.

Cirkon felállt az ágyról. Mindeközben a szárnya már nem sajgott annyira, mint lába szokott egy hosszú nap után. A takaró lecsúszott a padlóra, ahogy kikelt az ágyból. Cirkonon még a tegnapi ruhája volt. Ugyanis este lusta volt levenni, sőt még zuhanyozni sem ment el. Most kicsit szagosan, de mérhetetlen büszkeséggel állt Kalcit elé.

Lehet, nem keltek bizalomgerjesztő látványt, de legalább nem vagyok annyira puhány, hogy szellem testben merészkedjek az utálatos testvérem szobájába. Igen, én még így is bátrabb vagyok, mint mások . - bizonygatta magának.

- Komolyan kisöcsém? Ennyit tudsz? Hozzám vágsz egy párnát, úgy, hogy tudod, hogy átszáll rajtam. Nem tudsz megsebezni ha a képességemet használom, ha nem felejtetted volna el! - hajolt közelebb - Azt hittem ezt megtanultad az évek folyamán. Nem is értem, hogy lehetsz ennyire hülye. Tudod mihez tudnálak hasonlítani?

- Ki ne mondd! Nem vagyok rá kíváncsi! - morogta Cirkon.

Kalcit arcán megjelent a leggonoszabb mosolygás egyike, amit jó esetben a riválisoknál és természetesen a testvérénél szokott alkalmazni. Vigyora a füle tövéig ért, megmutatva szép, ápolt fogsorát.

Rossz ómen volt ez és Cirkon tudta, hogy egy olyan beszolást kap ami a szívébe fog találni, mint egy mérgezett nyíl.

- Hmmm. Olyan sötét vagy mint egy elveszett lyuk. - búgta Kalcit, szája sarkában pedig megjelent egy apró ránc.

Cirkon felpaprikázva vágott vissza.

- Te annyira okosnak képzeled magad Kalcit Aventurin. Lehet, hogy tiéd lesz a trón, amint apánk elpatkol, de ne hidd, hogy ennek sokan örülnének. Tudod mit nem veszel észre? Mindenki kihasználja a naivitásodat és egy papucs vagy mások szemében. Egy seggnyaló aki ott van mindenhol még ott is ahol nem kéne és a megfelelő pillanatban be hízelegve magát, előnyös helyzetbe kerül. Tudod milyen uralkodó válna belőled? Pont ilyen, csak rosszabb kiadásban. Jah, és ezzel együtt egy kibaszott báb vagy mások játszmájában. - fejezte be végül.

Kalcit vigyora úgy olvadt le, mint nyári hőségben a jégkrém. Hirtelen és gyorsan cseppfolyóssá válva.

- Hülye vagy. A meglátásaid tévesek.

- Ha nekem ilyen fejem lenne, mint neked már régen elcseréltem volna! - kontrázott Cirkon. A szeme szikrákat szórt.

Hová lehet ezt még fokozni? - gondolta - Már mennék a dolgomra, de még mindig itt állok a szobám közepén és veszekszem a testvéremmel. Kész agyrém. Viszont nem hagyhatom abba. Van valami vérpezsdítő ezekben a szóváltásokban, amit nagyon élvezek. Csak nehogy a szívemre vegyem, mert akkor megtörök. - gondolta Cirkon

- Ha nekem ilyen fejem lenne, bedugnám a klotyóba. - szólalt meg Kalcit, ki rángatva öccsét a merengésből.

Cirkon ekkor elégelte meg a szóváltásukat és mérgesen visszaszólt:

- Úgy tarkón baszlak, hogy a nyakad a seggedig fog horpadni. Majd azután kihajítalak a Fekete erdőbe. Elég volt. Mondd meg miért jöttél és tűnés.

- Aha... tényleg? Na ide figyelj Aventurin családfa gyökere... - szólalt meg Kalcit figyelmen kívül hagyva Cirkon kérését.

- Elég! Takarodj a szobából. - kelt ki magából - Tele a padlás veled! Húzzál el a picsába. - taszított egyet Kalciton ha tudott volna. Ugyanis testvére lassan elkezdett halványulni a szoba közepén. Már majdnem eltűnt amikor megszólalt:

- Azért jöttem, hogy közöljem apánk üzenetetét. Ebéd után vár minket az étkezőben. Ott leszek én, Karneol és Moldavit Úr is. Fogtad az adást?

- Igen.

- Tudod,...valakinek fel kellett keltenie, hogy közölje az információt. És én mint hálás testvér elvállaltam a feladatot. - tette a kezét a szívére Kalcit és bájosan elmosolyodott. - Remélem érzed az iróniát.

- Oké, csodás, de most már húzzál el a picsába. - mondta Cirkon, még mindig vérig sértve a beszólások miatt. Felkapta az asztalon lévő vázát és hozzávágta Kalcithoz. A váza reccsenve tört szét a falon, sajna a célszemélyt meg sem sebezve.

- Bár - nevette el magát Kalcit - most, hogy gondolkodom, jobb lett volna, ha anyánk szájában kötöttél volna ki. - nevetett önfeledten és hirtelen kámforrá vált.

Cirkon mérhetetlen dühbe gurult az utolsó beszóláson, de mielőtt visszavághatott volna, a testvére eltűnt.

- Óhh az égiekre! - temette a kezét az arcába. - Kész agyrém a testvérem. Nem is értem, hogy kerültünk ide, hogy egymást szapuljuk miközben együtt kéne mükődnünk a Fekete erdő érdekében. Miért? - tette fel magának a nagy kérdést. - Hol csúszott el a mi kapcsolatunk? - értetlenkedett.

Cirkon úgy sejtette a testvére és a közte lévő kapcsolat már sosem lesz a régi és nem fog megjavulni egyhamar. Hiába akart abban hinni, hogy egyszer helyrejön minden, be kellett látnia ez nem most fog bekövetkezni.

Amint ezen gondolkodott, elindult a fürdő felé, hogy összeszedje magát, mielőtt megjelenik a találkozón.

El nem tudom képzelni, hogy a apám mit akar közölni ebéd után és ahhoz miért kell összehozni egy találkozót? Biztos nagy bejelentése van... Remélem nem az új mátkájáról van szó, mert akkor tökön szúrom magam. - mérgelődött - Még csak az kéne, hogy legyen egy mostohaanyám.

Végül is nem szívesen, de kíváncsi leszek mit akar mondani. Remélem nem velem kapcsolatos, mert nem szeretnék külön portyázásokra és mini küldetésekre indulni az ő hülye ötletei miatt... Jesszusom hány óra van? - jutott hirtelen eszébe.

Kihajolt a fürdőajtón és megpillantotta a falon függő órát. Háromnegyed 12 volt és neki ebéd után jelenése van.

- Basszus! - lépett vissza a fürdőbe, majd megragadta a fésűjét, neki esve a kócos hajának. - Már megint délig aludtam, mint tegnap. Ez nem lesz jó. Valamit ki kell találnom, hogy ne aludjam végig a reggeleket és délelőttöket.

Amilyen gyorsan tudta összekapta magát az elkövetkező 10 perceben. Átöltözött, fogat mosott és gyorsan megmosakodott.

Kényelmes öltözetet vett, polót és hoszított farmert. A nyakába akasztotta a kedvenc nyakláncát, de a fülbevalót elkerülte. Nem szerette az ékszereket, fölöslegesnek tartotta egészen addig, míg meg nem kapta az ezüst színű nyakláncot, rajta a Fekete erdő emblémájával, ami egy fekte törzsű fát ábrázolt, az egyik ágán egy hatalmas hollóval.

Akkor úgy döntött, hogy rendszeresen fogja hordani. Megkedvelte a nyakéket és a szívébe fogadta. Már nem tudta elképzelni, hogy ne viselje, akár küldetésre indul, vagy egy közös étkezésre.

Most megfogta a medált és a pólója alá rejtette, hogy a kíváncsi tekintetek elől rejtve maradjon. Mindig így hordta, pusztán azért mert nem akarta, hogy Kalcit meglássa.
Ugyanis a nyakláncot a testvérétől kapta, akkor mikor még gyerekek voltak. Amolyan testvéri megállapodás volt, ami azt szimbolizálta, hogy bármi történjen ők mindig számíthatnak egymásra és ott vannak egymásnak ha kell.

Az emlék megfakul, de az érzések megmaradnak. Bármennyire akarta utálni Cirkon Kalcitot, nem tudta. Mert valahol a szíve mélyén még mindig szerette és nem akarta elveszíteni.

A nyaklánc jelentősége a szívében lakozott mert a testvérére emlékeztette, arra a Kalcitra aki kedves volt és segítőkész. Aki minden rosszba bele vitte az öccsét és mindenben segítette ha ő segítségre szorult. Például ott volt az első repülésénél, is. Emlékezett mennyire félt leugrani az erkélyről, de Kalcit ott volt és segített neki. Előtte szállt és két karját kinyújtva fogta a kezét és centiről centire haladtak a levegőben. A szüleik ott köröztek mellettük és minden egyes széllőkéssel támogatták egymást, mint egy szép nagy család.

Cirkon még arra is emlékezett, hogy Kalcit ragaszkodott ahhoz, hogy ő tanítsa meg repülni az öccsét. A szüleik ennek nem örültek, mert féltették mindkét gyermeküket, de Kalcit addig-addig akadékoskodott míg sikerült meggyőznie őket. Valószínüleg akkor amikor azt mondta, hogy ott lesz az öccse minden szárnycsapásánál és nem engedi, hogy bármi baja essen.

Lehet ez győzte meg mindkét szülőt arról, hogy engedjenek Kalcit vágyának. Egy feltétellel. Hogy ők is ott lesznek és tisztes távolságból fogják figyelni őket.

Cirkon szomorúan eszmélt fel a az emlék ködéből és nézett az órára. Két perc múlva oda kell érni az étkezőbe, majd a találkozóra.

Indulnom kell, most! - gondolta.

De mielőtt elindult volna lenézett a lábára. Mezítláb csak nem mehet. Akármennyire volt meleg, felfázána a hideg kövön.

De mit vegyek fel? Szinte minden lábbelim elkopott, vagy kilyukadt. Áhh jó lesz a papucs. - gondolta - Végül is ha visszatérek, majd gondoskodom a többiről.

Egy kisebb szellő csapott fel lentről, ahogy megindult a torony csúcsából, le egészen a lépcső aljáig.

Lefelé menet Cirkon összefogta jó szorosra fekete haját és megigazította a nyakában logó nyakláncát. Ellenőrizte, hogy a helyén van-e, majd ezután a zsebeit, hogy elhozta-e a zsebkését. Megdöbbenve tapasztalta, hogy azt otthagyta, de már nem volt kedve visszafordulni, úgyhogy folytatta útját. Amikor leért egy szolgálóval találta szemközt magát, akinek biccentett futolag és gyorsabb léptekkel megindult az étkező irányába.

ꔛꔛ𖤓ꔛꔛ

Az étkezőben nem volt senki, ezért gyorsan megette az ételt, amit elé tettek és már rohant is a célhoz. Még halványan érezte a szájában az ebéd ízét és a foga közé ragadt kajamaradékot, amit nagy gondossággal próbált kipiszkálni a nyelvével.

A folyosó ahol éppen ment, nem volt annyira zsúfolt, mint az étkezőhöz közeledve. Útja során találkozott egy két emberrel és tündérrel, de ahogy haladt a kastély belseje felé a számuk jócskán megfogyatkozott.

Hamarosan odaérek, már nincs sok kanyar hátra... - gondolta.

Cirkont igazából nem az érdekelte, mennyien jönnek vele szembe, hanem csak próbálta elterelni a gondolatait a találkozóról. Már régen feladta a találgatásokat az étkezésnél, mert semmi logikus magyarázatot nem talált arra, hogy neki miért kell ott lennie. Őszintén nem tudta miről lesz szó és valahol egy kicsit tartott tőle, hogy a beszélgetés nem jó irányt fog venni az ő szempontjából.

Lassan felsejlett előtte a tanácskozó ajtaja fényárban úszva.

A szíve gyorsabban kezdett dobogni, ahogy egyre közelebb került az célhoz. Nemsokára rá odaért a fűzfa ajtóhoz és kezét a kilincsre helyezte.

Mély levegőt vett és belökte az ajtót.

A tanácskozó nagyobb helyiség volt, mint az étkező, de kisebb, mint a trónterem. A falakat kávé barnára festették és minden sarokban volt egy fogas. Középen egy hatalmas körasztal foglalt helyet, tíz székkel karöltve. Az asztal közepén egy miniatűr tündér szobor volt, hatalmas szárnyakkal és koronával a fején. A nemét nem lehetett megítélni, mert hosszú köpenyt viselt ami eltakarta a szobor idomait. Cirkon sokszor gondolkozott unalmas órákban, hogy vajon a szobor férfi vagy nő. De végül sosem jutott dűlőre, úgyhogy hagyta is a dolgot. Most ahogy rápillantott észrevette, hogy valaki a szobor köré virágokat helyezett el. Az illatuk kellemesebbé tette a szoba hangulatát, de nem sokkal, mint azt kellene.

Honnan szedték a virágokat, az rejtély volt Cirkon számára. Ugyanis a Fekete erdő nem a kertészkedésről volt híres. Más birodalmak - mint például a Borostyán, Birodalom és a Bíbor Birodalom - foglalkoztak ezzel a hobbival, de a Fekete erdő kastélya nem tartozott közéjük. Itt csak gaz, pár bokor és fa volt. Semmi illatos, vagy színes virág.

A jobb fal mentén voltak szekrények, telis tele poharakkal és üvegekkel. Bal oldalon nem volt semmi, csak egy hatalmas festmény az apjáról, koronával a fején.

Én sosem fogok felkerülni mellé, az száz százalék... - gondolta.

Az ajtóval szemben volt egy hatalmas ablak, függöny nélkül, ami előtt az apja állt.

A király az ajtó nyikorgására megfordult és a fiára nézett. Sötét színű inget és még sötétebb hosszú nadrágot viselt. A szakálla ugyan úgy be volt fonva, mint a vacsorán. Nem viselt ékszert, de fekete haját hátrakötötte, hogy ne zavarja a beszélgetésben. Zöld szeme szikrákat szórt a szobában. Kezében volt két levél, amit gondosan elhelyezett az ablakpárkányra.

- Üdvözöllek fiam! - köszöntötte és intett a kezével - Foglalj helyet az asztalnál.

Cirkon elindult a legközelebbi székhez, kihúzta majd leült rá.

- Várunk valakit? - kérdezte.

- Nem feltétlenül. - állt továbbra is az ablak előtt a király. A fején megcsillant a Fekete erdő koronája. - Minden rajtad áll, vagy bukik.

A kevéske fény, ami a sötét fellegeken próbált áttörni, most beáramlott a szobába, megvilágítva a bútorokat és a padlót.

- Nem úgy volt, hogy Kalcittal, Karneollal és Moldavittal közösen fogunk beszélni egy fontos dologról? Ők hol vannak?

Wardit király figyelmen kívül hagyta a kérdést. Szemét az ablakon túlra szegezte és nem szólt semmit.

- Apám! Miért hívtál ide? - tette fel újra a kérdést gyanakodva Cirkon. Nem akarta ráerőltetni a kérdéseit az apjára, de igazán nem értette mi folyik körülötte és minél előbb tudomást akar szerezni róla. - Ha a tűzesettel van probléma, azt megoldom, csak mondd el miért hívtál össze minket?

Valami nagyon nincs rendben. - gondolta magában - Mi történt pár nap alatt, ami ezt váltotta ki apámból? A veszekedésünk? Nem hiszem... Akkor Finix felbukkanása...

Ekkor megnyikordult az ajtó és Karneol lépett a tanácskozó szobába, kezében egy üveg alkohollal és két pohárral.

Cirkonban ekkor engedett egy kicsit a nyomás, de nem sokat.

Jó, lehet, hogy itt van Karneol de még mindig hiányzik két tündér és nem úgy tűnik mintha hamar megérkeznének. Mi folyik itt? - gondolta.

Karneol ekkor letette a kezében lévő poharat az asztalra és leült a Cirkonnal szembeni székre. Halvány narancssárga szeme ijesztőnek tűnt a teremben. Cirkon jól ismerte a Moldavitokat. Megszokta már ezt a rendellenesnek tűnő szemet. Kezdetben zavarta, de ma már könnyedén átsiklott rajta.

Karneol göndör fekete haja rakoncátlanul tekergözött a kintről beáramló szellőben. Egy nyaklánc lógott a nyakában, aminek a medálját Cirkon nem látta az asztal széle miatt.

A miniatűr tündér szobor még mindig az asztal közepén volt, de mintha most elfordította volna a fejét az irányába.

A herceg meg volt róla győződve, hogy mikor bejött akkor a szobor feje jobbra nézett és nem balra.

Az apja elszakította a tekintetét a tájról és odasétált a kerek asztalhoz. Megállt Karneol és Cirkon közötti részen, majd a ránézett.

- Fontos bejelenteni valóm van, ami nem tűr halasztást. De mielőtt belekezdenénk, igyunk közösen a Fekete erdő tiszteletére! Az elmúlt hónapokban nem támadtak meg minket és a gazdaságunk jobban szárnyal, mint valaha.

Karneol felállt a székről és a két pohárért nyúlt.

A kettőt egymás mellé tette, majd észrevette, hogy kell még egy pohár és elindult a mögötte lévő szekrényhez, hogy hozzon.

Mindeközben újból megnyikordult az ajtó és Kalcit lépett be. Most nem szellemként, hanem a rendes hús vér alakban jelent meg. Végigfuttatta tekintetét az egybegyűlteken, majd végül megállapodott a barátján. Természetesen Cirkont levegőnek nézte.

Karneol ebben a pillanatban hátranézett a válla fölött és mikor észrevette barátját elmosolyodott. Kalcit viszonozta a gesztust, majd az apjára nézett.

- Üdvözöllek apám! Jó újra látni téged! - hajolt meg Kalcit a király előtt, hatalmas mosollyal az arcán, majd felegyenesedve a Karneol melletti székhez sétált.

- Iszunk? - kérdezte észrevéve az üveg alkoholt az asztalon - Ez nagyszerű programnak ígérkezik. Éppen az étkezőből jövök egy kiadós ebéd után, ami mennyeien sikeredett. - ült le a székére - Bocs a késésért - szabadkozott - de még futolag megdicsértem a szakácsot a kaja miatt. De mint látjátok itt vagyok! Úgyhogy vágjunk a közepébe! - tapsolt egyet, majd odavetette - Alig várom Cirkon reakcióját, apám ötlete...

- Kalcit! Csend. - szólt rá a király a gyermekére.

Cirkon értetlenül nézett körbe a szobában, még mindig nem értve mi folyik itt. Ez pedig mérhetetlenül bosszantotta.

Karneol mindeközben meghozta a hiányzó poharakat és az asztalra tette. Mérgesen nézett a barátjára, amiért majdnem elkotyogta a meglepetést, amiről az egybegyűlteken kívül csak Cirkon nem tudott. Kalcitot nem hatotta meg a barátja szúros pillantása. Inkább vágyakozó szemmel nézte az üres poharat az asztalon, várva, hogy az alkohol belekerüljön végre.

Kalcitot, ha valami jobban érdekelte, mint a szúrós tekintetek, az az alkohol és Cirkon mogorva képe.

- Tölts kérlek Karneol és koccintsunk a Fekete erdő tiszteletére! - mondta a király és várakozóan rájuk nézett.

Karneol letette a kezében lévő üveget az asztalra és megfogta a két szélső poharat.

Odanyújtotta a célszemélyeknek a megfelelőt, majd a középső kettőt emelte fel. Az egyiket a királynak, a másikat pedig magának szánta.

- A Fekete erdőre! A mi ékkövünkre, ami nemzedékről, nemzedékre megmarad! A kastélyra, ami otthont ad fagyos éjszakákon és a labirintusra ami megvéd az ellenséges behatolóktól! - mondta ünnepélyesen Wardit. - A sötét fellegekre, ami az erőnket táplálja! És mindenek előtt magunkra és a jövő generációjára! Egészség! - emelte fel poharát, majd amikor látta, hogy a fiuk is vele emelik, elmosolyodott.

Kalcitnak az a benyomása támadt, hogy az apja mosolya nem volt őszinte és emiatt nem tudta jóízűen el fogyasztani az italát.

Tudta miért vannak itt. Cirkon miatt, akit elküldenek a Vasova Monostorba.

Szegény öcsém! Nem tudja mi vár rá. De mégis ráfér. - sandiott a testvérére Kalcit - Legalább megszabadulok 6 hónapra tőle. Jaj, mit csináljak az idő alatt? Mondjuk bekukkanthatnék a szobájába, milyen kincseket gyűjt, vagy ellophatom a lovát, elvinném egy körre a Fekete erdőbe és véletlenül otthagynám... - mosolygott magában - Vagy újra összedönthetném a tornyát, csak a szép idők emlékére. Ááá, nem az unalmas. Tudok én jobbat is.

Kalcit elvigyorodott az ötletein, majd lenézett a poharára és egy húzásra kiitta.

Majd kitalálom, mit fogok csinálni nélküle... - határozta el magában.

Mindeközben a király letette a poharát és leült az előtte lévő székre.

- Kérlek üljetek le ti is! - szólt parancsolóan.

Karneol és Kalcit rögtön így is tett.

- Mondjátok el végre, mit akartok tőlem! - kelt ki magából Cirkon. - Mert amit megtudtam ebben a pár percben az az, hogy rólam van szó, amit hallanom kell. Valami, aminek valószínűleg nem fogok örülni és sejtem előre, hogy ki fogok akadni. Amíóta Kalcit felébresztett, bennem motoszkál a kiváncsiság, de most, hogy itt vagyok, rossz érzések kavarognak bennem. - nézett körbe a személyeken Cirkon. - Apám! - fordult felé - Mit szeretnél mondani?

Wardit Aventurin meglepődött a fia eszeségén. Tudta, hogy Cirkon okos, de nem gondolta volna, hogy ennyire jól átlátja a helyzetet és rájön, hogy róla van szó.

Még jobb helye lesz a Vaskova Monostorban.

Megköszörülte a torkát és így szólt:

- Döntöttem Cirkon! Én...

- Uhhh. Ehhez kell még alkohol! - kotyogott bele Kalcit és az üvegért nyúlt. Karneol rácsapott a barátja kezére és szúrós szemmel nézett rá, hogy fékezze magát.

A célszemély tudott olvasni a sorok között és rögtön megértette Karneol üzenetét.

Pusztán csak semmibe vette és az üveget felkapva töltött magának. Wardit bosszúsan nézte a műveletet, majd elfordítva a tekintetét Cirkonra nézett.

- Szóval! Úgy döntöttem Cirkon, hogy az elmúlt időszakban jócskán nagy lett a szád, aminek több oka is van. Az okokat nem szeretném felsorolni, de sejtéseim között szerepel Kalcit, - nézett Wardit Kalcitra, aki már el is tüntette a poharából az italt. Hegyes fülei, mint egy torony csúcsa a plafon felé nyújtóztak, amitől majdnem úgy nézett ki, mint egy manó. - És anyád elvesztése. - folytatta - Döntsd el te magad mit gondolsz erről, de nem tűrhetem, hogy tovább folytasd faragatlan viselkedésedet. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy mától megkezdődik az utazásod a Vaskova Monostorba.

A király hátrafordult és maga mellé repítette az ablakpárkányon hagyott leveleket.

A levelek egyenesen Cirkon orra előtt landoltak.

Az egyik Feladója: A Fekete erdő királya volt, míg a másiknak a Vaskova Monostor igazgatója.

Cirkon-nak az összes vér kifutott az arcából és lefagyva bámulta az asztalon heverő papírokat. Életében először fordult elő vele, hogy nem tudott megszólalni.

ꔛꔛ𖤓ꔛꔛ

- CIRKON AVENTURIN! - emelte fel a hangját a király - Most azonnal elindulsz a Vaskova Monostorba önszántadból, vagy a hegyes fülednél fogva rángatlak el egészen a kapuig. Nem tűrök ellentmondást!

Cirkon dühösen állt a körasztal túlfelén és azon gondolkodott, hogyan érje el a kis tündér szobrot az asztalról, hogy azzal kólintsa fejbe saját apját, amiért száműzni akarja hat hónapig a Monostorba. Álmában nem gondolta volna, hogy a találkozó ilyen irányt vehet, de most már legalább világossá vált a titok, ami kezdetektől a tanácskozóban lappangott és, ami miatt nem tudott könnyen levegőt venni.

A szomorú igazság.

- Nem! Megyek! Sehova! - mondta tagoltan és érthetően Cirkon, egyenesen az apjának szegezve vádló szavait. Annyira dühös lett, hogy a karján végigfutott faszén színű mágiája, fel a vállára, körülölelve a haja vonalát.

Még, hogy őt elviszik egy nevelő intézetbe, azért mert állítólag nem viselkedett herceghez méltóan.

Az állítás minden szava hazugság. Ő a múltkori vacsorán is úgy viselkedett, mint eddig. Mire ez a nagy felhajtás?

- De mész, ebből nem nyitok vitát! - szólt erélyesen a király, majd megkerülte az asztalt, ami elválaszotta őt Cirkontól.

Warditnak nem az volt a célja, hogy ráilyesszen a fiára, pusztán csak finoman akarta tudtára adni parancsát, ami olybá tűnt Cirkon félreért. Valahol tudta, hogy nem fog lelkesedni az ötletért, ami száműzetésnek tűnt a számára, de már nem volt mit tenni. Múlthéten elküldte a levelet a Vaskova Monostor igazgatójának, azzal a kéréssel, hogy holnaptól fogadják be a fiát.

Cirkon eme bizonyítékot dobta le az asztalra hanyag módon, kijelentve ő nem megy sehova senki kedvéért, majd hozzátette, hogy öt pegazussal sem tudnák elráncigálni abba az angyalverte börtönbe, amit - állítása szerint - idiótáknak tartanak fenn. Cirkon apja ekkor megkérdezte, hogy miért gondolja azt, hogya Vaskova Monostor egy börtönnek felel meg, erre a herceg rávágta, hogy az a hely egy "dinka képző" - ahol csupa agyilag zokni és defektes férfi él, telis tele zavaros identitással.

Később hozzátette, hogy a Vaskova Monostorból csakis idétlen tündérek kerülnek ki, akik többet ártanak a társadalomnak, mint maga a vulkánkitörés - ekkor rámutatott az asztalnál ülő Karneolra, mint élő bizonyíték, hogy igaza van.

Karneol kikerekedett szemekkel nézett a rá irányuló ujjra.

Cirkon később megjegyezte, hogy szerinte a Birodalom összes nője szívesen menne hozzá egy szoborhoz, mint egy "idétlen tündérhez" aki akkor jött ki a Vaskova Monostorból.

Warditnak ekkor lett elege és emelte fel a hangját fia ellen. Cirkon annyi sületlenséget hordott össze, hogy a királynak már megfájdult a feje tőle.

Pont az előbb dicsérte meg magában az esszesége miatt, erre tessék. A herceg most úgy viselkedik, mint egy agyalágyult, nem beszélve arról, hogy a kis előadásában elhangzott "idétlen tündér" és az "agyilag zokni, defektes férfi" - jobban illett magára, mint a tanácskozóban ülő összes tündérre.

Nincs mit tenni. - sóhajtotta a király - Cirkon megy és kész. Csak ne lenne a cirkusz és akkor nem öregedtem volna 50 évet tíz perc alatt. - gondolta.

- Cirkon! - szólt - Most megfordulsz, kimész a fűzfa ajtón, felmész a szobádba, összeszeded a holmidat és kimész a kapun. - mutatott plafon felé a király - Vagy kirepülsz az egyik erkélyen. Dönthetsz! Helidor már vár téged lent, hogy el indulhassatok a Monostorba.

- Nem megyek sehova! - akadékoskodott Cirkon. - Értsd meg, nekem senki nem parancsolhat! Már rég nem vagyok abban a korban, hogy fülemet farkamat behúzva úgy ugráljak, ahogy te fütyülsz. Felnőtt férfi vagyok - bizonygatta. - És csakis saját magamnak tartozok elszámolással, senki másnak. - fejezte be végül.

Wardit némán hallgatott és elszámolt magában 10-ig mielőtt megszólalt. Nem sokon múlt, hogy hagyja végigmondani a fia mondandóját pofon nélkül, amit valljuk be szívesen megtett volna, ha ezzel eléri, hogy a fia jobb belátásra térjen.

Mindeközben Kalcit pillantása fel alá járt, apja és testvére között, mint egy ingaóra. Nem tudta eldönteni melyik veszélyesebb ebben a pillanatban. A robbani készülő apja, vagy a pengeélen táncoló Cirkon. Végül arra a következtetésre jutott, hogy mindketten egyenrangúak a vitában és nincs az az angyal aki le tudja csillapítani a termeben duló kedélyeket.

Szerintem az angyalok akkor sem avatkoznak közbe, ha vér folyik a padlón, sőt ha az orruk előtt patkol el az egyik tündér - történetesen mondjuk a testvérem. - gondolta Kalcit - Mondjuk ez érthető, hiszen ha én angyal lennék, biztos a kisujjamat sem mozdítanám másért. Abból kiindulva, hogy a király parancsa szent Birodalomszerte, Cirkonnak kevés esélye van a győzelemre, így ez megfelel annak a szituációnak, amikor valaki önként dalolva sétál be a medve barlangjába. Öngyilkosság a javából. Sőt, bolondság, primitív cselekedet... - fontolgatta. - Mondjuk, ha jobban szemügyre veszem Cirkont, talán mégsem ássa a saját sírját. Mintha apám haragja kezdene csitulni, bár ez köszönhető a önfejlesztő könyveknek, amit mostanság olvasgat. Nem is értem, miért most akar változtatni a nevelésén, mikor már késő... Cirkonnál főleg... Vagy talán most jött rá, milyen tündért nevelt a fiából? Egy idegesítő, önfejű nemest, aki csak a saját érdekét helyezi előtérbe... ki tudja... - gondolta Kalcit - Az angyalokat nem szokta érdekelni holmi vita, amiben az egyik fél jóval nyerésre áll, mint a másik.

Most belegondolva egyszer sem láttam angyalt teljes pompájában és valószínüleg most sem fogok... hát ez felettébb elkeserítő... Lehet Karneol látott már angyalt? Meg is kérdezem...

Kalcit ekkor odahajolt a jobbján ülő Karneolhoz és suttogva így szólt:

- Te láttál már földre szállt angyalt teljes alakjában?

Karneol értetlenül fordult Kalcit felé, nem értve barátja kérdését. Egy grimasz kíséretében elhessegette a kezével a felé forduló arcot és tekintetét visszavezette az előtte kibontakozó szóváltásra.

Kalcit csalódottan vette tudomásul, hogy nem kapott választ, de ha őszinte akart lenni magához, akkor tudta, hogy a válasz csakis a "nem" lehet.

Ha Karneol látott volna egyetlen egy angyalt, akkor már rég eldicsekedett volna vele. De nem látott...

Kalcit gondolatait saját apja törte meg:

- Cirkon! - intézte legkisebb fia felé szavait. - Elmész a Vaskova Monostorba mert várnak és hatalmas szégyenbe hozol vele és a Fekete erdő népét, ha nem jelensz meg holnap reggelig.

- Persze... Csakis téged szégyenítelek meg azzal, ha nem élek a lehetőséggel amit ajánlottál. Nem pedig a Fekete erdő népét. Nekik semmi közük ahhoz, hogy elküldesz a Vaskovába.

- Hát nem érted? Te fogod képviselni a Monostorban a Fekete erdő népét. Ha nem jelensz meg az felér egy arculköpéssel. Ráadásul elveszítünk egy szövetségest, a te makacsságod miatt. Hogyan kérjek ezentúl bármilyen támogatást, ha a múltkori kérésemet sem teljesítettem megfelelően. Csakis azért mert te nem jelentél meg - mutatott mutatóujjával Cirkonra a király. - Tudod jól, hogy mennyire szükségünk van szövetségesre. Az ellen udvarnak több támogatása van, mint nekünk....

- A Fehér erdő udvarát ne keverd ide. - mondta Cirkon.

- Te tehetsz arról, ha még kevesebb támogatásunk lesz a jövőben! Az angyalokra - kapott észhez Wardit - Mi lesz ha megtudják Birodalomszerte, hogy megszegtük a Vaskova Monostornak tett ígéretünket. Szóba sem fognak állni velünk az összejöveteleken. Jövő hónapban kezdődik a Nyár elő ünnepség, amely most a Fehér erdő kastélyában kerül megrendezésre. Mit fognak szólni, ha.....

- Mindannyian megyünk? - vágott közbe Kalcit.

Karneol a fejét fogva könyökölt az asztalra és azon bosszankodott, hogy lehet Kalcit ennyire hülye? Hát nem látja, hogy a családtagjai éppen vitatkoznak és ő pont a veszekedés kellős közepébe vág?

Jaj Istenem! Ettől van herótom. Kalcit kérlek, ne csináld, bármit csinálsz... - rimánkodott magában - Lődd már le magad! Ne nekem kelljen befogni a szádat... Nem szólunk bele más vitájába, főleg ha nincs egy értelmes gondolatunk.

Karneol már felvértezte magát képzeletben a dühkitörésre, amit hamarosan Kalcitnak kell elszenvednie.

De végül a várt hatás nem következett be.

- Igen! - morogta bosszúsan a király. Vagy azért monda morogva mert már a gondolatától is rosszul volt, hogy elutaznak a vetélytársukhoz, vagy pusztán annyira felidegesítette Cirkon engedetlensége, hogy már minden mindegy volt, hogy mitől lesz mérges. - Ez nem akarom kérdése. Politikai szempontból nagyon is jó, hogy megyünk, mert meg tudunk beszélni pár dolgot a jövővel kapcsolatban. És persze megbizonyosodni arról, hogy nem fognak megtámadni minket. - mondta a király.

- Én kinézem belőlük. - mondta Kalcit - Mindig amikor itt vannak, úgy méregetnek mintha egy kis féreg volnék, amit el kell taposni. Sőt, minden dekorációra, úgy tekintenek mintha valamilyen undorító nyálkával lenne összekenve. Szerintem képzeletben, már leigázták a Fekete erdő kastélyát. Jut eszembe, de idegesítő a kutyájuk. - folytatta - Állandóan engem vesz célba, a nyomomban jár és nem hagy békén. Remélem nem hozzák magukkal, mert hülyét kapok.

- Nem nekik kéne hozzánk jönniük? - kérdezte Karneol.

- Nem, mert az év végén a Télelő ünnepségen van. A nyárelő ünnepségen nekünk kell elmenni hozzájuk. - válaszolta Wardit.

- Ejjj. Nem lehetne, hogy a Télelő ünnepségen is mi menjünk oda? Kényelmesebb.... - magyarázkodott.

- Miért kényelmesebb Kalcit? - kérdezte Karneol.

- Mert egy idegen kastélyban azt csinálhatok amit akarok és nem kell azon aggódnom, hogy minden kanyarban felismernek és kérdőre vonnak. Ott nem kell tartanom magam az illemhez. Nem kell semmi miatt aggódnom, ami miatt itt igen.

Karneol fejében megfordult valami, eme kijelentés hallatán:

Eddig sem tartottad be az illemet, akkor ott miért is tartanád be...

- De hát ott is felismernek. Te vagy a Fekete erdő királyának elsőszülött fia. - jegyezte meg Karneol.

- Igen, ez igaz, de amikor ott vagyok az más. Jobban kiszolgálnak, mint itt és ez nekem imponál. Lesik minden mozdulatomat. Ha akarok kurvákat is kérhetek a szobámba, egyszerre többet is és senki nem szól érte. Itt bezzeg, - méltatlankodott - megkérdeznék, mégis mire gondolok "kurva" alatt. Mert az holtbiztos, hogy fél méteres körzetben egy használható lényt sem tudnának hozni.

- Ohh. - Karneol felől csak ennyi tellett, bár még mindig nem értette barátja érvelését. Inkább felhúzta a pohár alján maradt likört és Warditra nézett.

- Én okkal küldelek el. - szólt csendben a király, és Cirkon szemébe nézett.

- Ne, ne mondj semmit. Eleget beszéltél. Nem megyek el a Vaskova Monostorba. Fogadd el! - kezdte Cirkon majd leeresztette a kezét.

- Indulj. - parancsolta - Hat hónapig nem akarlak látni. Megértetted? - szólt élesen Wardit, elvesztve a maradék türelmét is - Ha meglátlak a Fekete erdő közelében, nem állok jót magamért. - állt fel a székről és közelebb lépett Cirkonhoz - Akkor elbúcsúzhatsz még egy ujjadtól. A választás lehetőségét megadnom neked.

Karneol gyomra összeszorult az egyértelmű fenyegetés hallatán és már most megsajnálta Cirkont, pedig nagyon nem akarta, hiszen kiskorától haragudott rá, de nem tudott elmenni a felett, hogy Cirkon ujját a saját apja vágta le. Ez borzalmasan hangzott.

- Hogyne apám! - szólt vészjóslóan Cirkon - Mindenben hajbokólok neked, legyen szó bármiről, mert az életem erről szól.

- Tudod Cirkon! Nagyon eszesnek tartottalak és még mindig hiszem, hogy okos vagy. De valami elkerülte a figyelmed, ami hibának felel meg az életben. Tudod miért volt itt Karneol? - mutatott a király a célszemélyre.

Kalcit a barátjára nézett és érdeklődve várta, hogy a király folytassa. Ő maga sem tudta miért volt itt Karneol bár semmi ellenvetése nem volt.

Cirkon Karneolra nézett és gyanúsan összevonta a szemöldökét.

Karneol szótlanul várta a folytatást, immáron egyenes háttal, farkasszemet nézve Cirkonnal.

- Nos, ő szolgálta fel nekünk az italokat. - folytatta a király - Nemde? Mindenkinek személyre szólóan.

- Igen és? Mi ebben a különös? - kérdezte Kalcit, hol Karneolra, majd apjára nézve.

Wardit nem tudta leplezni önelégült mosolyát, azzal kapcsolatban, hogy még nem jöttek rá a tervére. Úgy tűnt zseniálisan kieszelte. - Gondolkozzatok! - adta ki feladatként.

Kíváncsi volt ki jön rá hamarabb a titokra.

Karneol eddig bírta tartani a szemkontaktust a herceggel és zavartan fészkelődött. Nem tudta felálljon-e vagy maradjon ülve.

A tanácskozóban beállt egy kis szünet, amit a kinti zajok törtek meg.

- Na ne! - esett le a tantusz Cirkonnak és mozdulatlanná vált. - Bassza meg! De miért? - nézett először apjára, majd Karneolra válaszra várva.

Szeme csalódottságról árulkodott.

- Valaki elmondaná mi folyik itt? - állt fel a székről Kalcit felemelve a hangját, hogy felhívja magára a figyelmet.

- Nyugtatót tettek az italomba - kiáltotta Cirkon indulatosan - És ennek a kedves barátod az oka. - mutatott Karneol irányába. - Ő csempészte bele a poharamba. - méltatlankodott.

- Tessék? - nézett Kalcit barátjára értetlenül. - Karneol? Mit csináltál?

- Én voltam az aki megkérte, hogy tegyen Cirkon italába egy nyugtató elixírt. Semmi különb, pusztán nem voltam benne biztos, hogy szót fogadsz és elmész a Vaskovába. - magyarázta Wardit. - Biztosra kellett mennem. - bizonygatta.

Cirkonban vegyes érzések kavarogtak. Először csalódottság lett úrrá rajta, majd pár percen belül ez átcsapott mérhetetlen haragba. Mérges volt Karneolra, amiért elfogadta a király ajánlatát és szomorú volt, mert a saját apja nem bízott benne, ezért a biztosra ment. Elkábította őt, hogy ha ellenáll akkor még véletlenül se tudjon ellenszegülni.

Persze a felszín alatt még nagyon sok érzés kavargott, ami azzal fenyegette, hogy kitör, mint a vulkán, de valahol már nem érdekelte.

Annyit csalódott az életben, hogy megtanult figyelmen kívül hagyni minden olyan érzést ami azzal fenyegette elemészti élve.

De most a harag és düh keveréke arra késztette amire még soha. Ebben a pillanatban nem érdekelte mit gondolnak róla a többiek. Nem érdekelte, ha olyat tesz amit később megbán.

Ezért tette azt amit.

Mert már rohadtul nem akarta magát visszafogni.

Ekkor Cirkon rekord gyorsasággal ott termett Karneol mögött. A tündér éppen állt volna fel a székről, amikor Cirkon megragadta hátulról és maga felé penderítette.

A tündér ingét a nyakánál fogva maga felé húzta és az összes haragját bele sűrítette egyetlen pillantásba.

- Miért tetted? - súgta.

Karneol ezüst színű szárnyának hegye beszorult az asztal széle és feneke közé, ezzel kellemetlen feszülő érzést keltve. Becsületére legyen mondva meg sem rezzent, de a herceg kérdésére nem válaszolt.

- Válaszolj! - rázta meg egy kicsit Moldavitot, de választ nem kapott.

Nem is kaphatott volna, mert Kalcit, mint villám ott termett barátja mellet és kezét ráhelyezte testvére vállára.

- Cirkon elég! Fejezd be! - mondta.

- Nem. Még csak most lendülök bele. - szólt és, hogy bizonyítsa állítását, a jobbkezével pofonvágta Karneolt. - Te szemétláda! Megmérgeztél engem és annyi becsület sincs benned, hogy bevalld bűnödet? Ezért most piszkosul megfizetsz! - majd megismételte a mozdulatot, csak most az orrára célzott.

- Kérlek! - súgta Karneol, de a szavába vágtak.

- Már semmi sem számít! - ordította Cirkon - Igazam van? Holnaptól úgy sem lakom a kastélyban, úgyhogy kedvemre megverhetlek. - sziszegte fogai között.

Karneol nem védekezett az ütések ellen, csendben tűrte, szemében gyötrődés és piciny szánalom sugárzott.

Kalcit mikor meglátta a barátja orrából dőlő vért nagyon megijedt és még inkább kettőjüknek feszült.

- Ne. Hagyd őt békén! Erről nem tehet. - mondta és próbált Karneol és Cirkon közé férkőzni, hogy szétválassza őket. De próbálkozása csúfos kudarcot vallott. Ugyanis Cirkon erős karja ami Karneol ingét tartotta nem engedte közéjük.

- De igen. Ő tehet mindenről. - mondta Cirkon és még jobban megszorította a ruhát.

A szemében lévő izzás nem javított Karneol helyzetén. Sőt, rosszabb lett, mint volt.

Ugyanis Cirkonnak ekkor eszébe jutott, hogy lehet, hogy Karneol javasolta az apjának a Vaskova Monostort.

Bosszúból.

Ez érthető lett volna, hiszen ezzel megbosszulhatta volna a múlt összes sérelmét, amit tőle kapott, jót és rosszat egyaránt.

Sőt, ha tényleg elküldik őt a Vaskovába, akkor megszabadulnak tőle.

Na azt már nem! Én nem egy tárgy vagyok, amit ki hajítanak az ablakon. Neeem. Addig nem míg meg nem mondom a magamét. Kidobnak az ajtón? Visszamászok az ablakon! - gondolta. - Na várj csak...

Majd azzal a lendülettel megfordult és neki vágta Karneolt a szemközti vitrinnek. Összes erejét beleadta a taszításba, ezáltal a tündér egyenes ívben csúszott végig a padlón neki a szekrénynek. Az ütés hatására pár kerámia megremegett, csilingelő hangot kiadva.

Kalcit szörnyülködve lépett hátrébb testvérétől és kezét szorosan a mellkasához vonta. A szárnyát behuzta és szélsebesen gondolkodott valami megoldáson, ami megállítaná Cirkont.

Karneol magzat pózba kuporodott a padlón és szemét szorosan behunyva szaporán lélegzett. Nem mert felnézni a többiekre, mert attól félt, hogy megtörik. Megtörik ha meglátja barátja aggódó tekintetét és nem állja meg sírás nélkül.

Mindenre számítottam, csak erre nem! - sugta magában. - Kérlek, hagyd abba! Cirkon! Te nem ilyen vagy. Állj Le. - kiáltotta magában - Kalcit! Ha hallasz állítsd meg őt! Mert nem bírom!

Kalcit úgy tűnt érzékelte barátja fohászát, mert megindult felé, de valaki oldaról félre taszította és lefogta nehogy megmozduljon.

Nem is valaki, hanem egy energia szál volt az, ami megbilincselte és félrevonta a többiektől. Kalcit bárhol felismerte volna az energia szálat. Fekete volt mint az ónix és úgy égette, mintha a kezét a tűz fölé tennék. Még a ruhán keresztül is érezte a fájdalmat, ott ahol körbeölelte az energia szál.

Az apja beszállt a buliba.

- Apa! Eressz el! - nyögte Kalcit és próbált kiszabadulni a fogságából.

- Te nem avatkozhatsz közbe. - szólt a király közvetlen közelről és megszorította a fekete energiaszálat figyelmeztetésként. - Hadd játsszák le egymás között.

Kalcitot úgy öntötte el a félelem, mint még soha.

- Nem lehet, ezt te is tudod! Ha nem csinálsz valamit megöli.

- Nem fogja! - mordult a király, de egy lépést sem tett.

A szenvedés kézzelfogható volt a tanácskozóban. Kalcit-ot pánikroham kerülgette.

Mindeközben az apja félre állt és elégedetten nézte az eléje táruló látványt.

A szadista állat! Hogy én mennyire utállak. - fröcsögte magában Kalcit - Le fogsz, hogy még véletlenül se tudjak segíteni Karneolnak? Mennyire hitvány apám van... Mennyire utállak. A te hibád, hogy Cirkonból hiéna lett és Karneol mindjárt meghal... - gondola

Cirkon ekkor megfordult és az asztal közepén lévő szobor után nyúlt. Megfogta és felemelte. Valami olyanra készült, amit Kalcit nem nézett volna ki belőle.

A herceg megfordult és szoborral a kezében odasétált a fekvő Karneolhoz.

A szobor a legerősebb márványból készült, ami törhetetlen volt. Annó a királyné rendelte a Bíbor birodalomból, házassága alkalmából. A nászajándék kezdetben a trónteremben volt, majd át került ide a tanácskozóba. Különleges volt, mert tudott mozogni és mindig más alakot vett fel. Most egy baltává alakult át.

Kalcit, megérezte mit akar Cirkon csinálni a szoborral.

Elfogta a pánik.

- NEEE, KÉRLEK CIRKON! NE BÁNTSD KARNEOLT. Ő NEM TETT SEMMI ROSSZAT. ÁLLJ LE, HALLGASS MEG. - üvöltötte.

A szíve szakadt meg mikor azt látta, hogy a saját testvére meg sem hallja rimánkodását. Elfogta a sírás. Most először, az anyja halála óta.

Cirkon leguggolt Karneol-hoz. A egyik térdét letette a padlóra, de csak azért, hogy stabilan támaszkodhasson, majd a feje felé emelte a szobrot. A szárnyát hátrafeszítette.

Készen állt lecsapni.

- NEEM! - ordította Kalcit. - KARNEOL MENEKÜLJ.

Karneol meghallva barátját, felsandított Cirkonra, de amikor meglátta a herceg tág pupilláját és fekete íriszét, sokkos állapotba került. Megbánta, hogy ki kukucskált kezei közül.

Hiba volt.

Az idő mozdulatlanná dermedt.

Cirkon minden erejét beleadva lesújtott a szoborral, egyenesen Karneol hegyes fülére célozva. Nem akarta a tündér teljes fülét levágni, pusztán csak a tetejéből nyesni, ezzel megbüntetve azért, mert nyugtatót tett az italába.

Mint egy szobrász. Egy kicsit farag a műalkotásából, hogy tökéletes képet alkosson.

Vér fröccsent a levegőbe, bőr szakadt és a márványszobor megrepedt.

Karneol kínok közepette felüvöltött és Kalcitban elpattant valami.

Egy pillanat és vége volt.

Karneol körül egy kisebb vértócsa gyűlt, ami eláztatta Cirkon nadrágját.
Kalcit sírva rogyott a földre és kezét a szája elé kapta. A látványra nem volt felkészülve.

A levágott rész bukdácsolva csúszott le a padlóra egyenesen bele az összegyűlt tócsába. Viszont a füléből megmaradt kis rész még ép volt. Szerencsére Karneol hallását ez nem rontotta.

Cirkon elengedte a szobor alaku baltát, ami hangosan csattant a földön.

Mindenki megdermedt a hang hallatán.

Csoda, hogy a balta nem állt bele a tündér komponyájába. - gondolta Kalcit. - Legalább Karneol nem szenvedett maradandó sérülést. Van angyal! - hálálkodott magában.

Mindeközben Karneol megmaradt füléből vér szivárogott, összekenve fekete fürtjeit.

Senki nem mozdult. Még a király is csendben várakozott.

Majd egyszer csak Kalcit azt vette észre, hogy az apja energiája nem fogja közre. Amint tudatosult benne, hogy lehullt a béklyója odarohant a padlón fekvő Karneolhoz, félrelökve Cirkont az útból.

Kalcitot nem érdekelte, hogy véres lesz a ruhája. Csakis Karneol érdekelte. Szipogva szorította magához barátja fejét és szoros ölelésbe vonta.

Cirkon éppen felocsúdott a döbbenettől, mikor a tanácskozó ajtaja kivágodott és Moldavit Úr lépett be.

Tekintete először Cirkonon akadt meg, majd továbbsiklott a padlón ülő Kalcitra és az ölében fekvő fia egy részére. Moldavit a fia arcát ugyan nem láthatta Kalcit szárnya miatt, de a vér jellegzetes szaga elárulta számára a történteket.

- MI A BÜDÖS SZAR FOLYIK ITT? - szólt Moldavit Úr. - A FIAM MIÉRT FEKSZIK A FÖLDÖN? - kérdezte fenyegetően és haragja végigsöpört az egybe gyűlteken.

- Cirkon! - halkított hangján és a célszemélyre nézett.

Cirkon szemernyi megbánást nem tanúsított a tette miatt, pedig a hülye is látta, hogy ő volt az elkövető. A király nem lehetett, hiszen mi oka lenne le vágnia a szövetségese fiának fülét.

Kalcitot a könnyei elárulták, hogy ő volt az aki végignézte a történteket, akaratán kívül.

Karneol pedig... eszméletlenül feküdt barátja ölében. Ő volt mindennek az elszenvedője.

Kalcit mindeközben finoman dajkálta Karneolt és kezével kisöpörte a hajszálakat barátja arcából.

Cirkon volt egyedül, aki felettük állt, lába mellett a balta alaku szoborral.

Moldavit Úr mindent megértett, egy pillanat allat. Meg sem várta, hogy a herceg válaszoljon. Lépett. És összes haragját rá zúdította.

Egy energialöket csapódott Cirkonba, nekilökve a mögötte lévő képnek. Csak pár centin múlott, hogy nem törte be az ablaküveget, de szerencséjére a festményt találta el. Az energia szál, ami most Cirkont nyakára tekeredett hasonlított a királyéra, de a fénye és a színe eltért.

Moldavit energia szála halvány narancssárga és gyengébb erejű volt, mint a király fekete energia szála. Jóval kevesebb teherbírással is rendelkezett.

Alapjáraton. De nem most. Ugyanis Moldavit annyira mérges lett az eszméletlen fia láttán, hogy az összes dühét Cirkonra zúdította. Az elkövetőre.

Nem érdekelte, ha később magyarázkodnia kell a királynak.

Cirkon nyakát körbeölelő energiaszál egyre erősödött, azzal fenyegetve, hogy megfojtja. A lábujja éppen érintette a padlót és szárnya fájdalmasan szorult a háta mögé. A papucsát valahol elhagyta a teremben, de nem is érdekelte. Már rég megbánta, hogy abban jött le a találkozóra.

Rakoncátlan hajszálak hulltak a szeme elé, eltakarva a kilátást.

Érzett egy apró a nedvesség foltot a térdén és tudta, hogy az csakis Karneol vére lehet.

Arra gondolt minél előbb ki kell szabadulnia az energia szál fogságából, mert ha nem, akkor ma meghal.

Ezért még inkább küzdött a kötelék ellen, de mindhiába.

Moldavit úr megindult feléje, vészjóslóan, mint egy orkán.

Nem volt hova menekülni.

- Mit hozol fel mentségére Aventurin? De jó érv legyen, mert most nem vagyok tréfás kedvemben. - dörmögte Moldavit Úr.

Cirkon rögtön rávágta, hogy "Semmit nem tud felhozni a mentségére, sőt azt sem fogta fel, hogy mit tett ezelőtt öt perccel, úgy elragadták az indulatok!" - magyarázkodhatott volna egy órán át Karneol apjának, de nem volt sok értelme. Tudta, hogy neki befellegzett és ebből a gödörből senki nem fogja kihúzni. Ráadásul éppen fojtogatták, ami sehogy sem kedvezett a hangszálainak. Nemhogy egy órás beszélgetésnek.

- Nehéz eset vagy Cirkon, tudod-e? - lépett még közelebb Moldavit és a herceg képébe hajolt. - Csakis azért nem fojtalak meg ezen a szent helyen, mert holnaptól a Vaskova Monostor vendégszeretetét élvezed. Semmi másért. Ha ez nem így lenne, puszta kézzel esnék a torkodnak és addig szorítanálak amíg nem kezdesz könyörögni az életedért.

- Én akkor sem könyörögnék az életemért. Elfogadnám a sorsomat és beállnék elsőnek a Pokol kapujába, ha azzal előbb nyerek bebocsátást. - mondta hörögve Cirkon. - Nekem nincs miért élnem. Hát nem vetted észre? Csodálom, hogy eddig megúsztam épp bőrel és csak egy ujjamat vesztettem el. Hát nem ismersz engem Moldavit?

- Sajnos, elég jól ismerlek, jobban, mint a saját apád.

- Hát akkor? Miért nem fojtasz már meg? Mire vársz? - kérdezte méltatlankodva Cirkon.

- Süket vagy fiam? Most mondtam, hogy nem öllek meg, bármit is tettél, mert holnaptól mész a Vaskova Monostorba. Még csak megbüntetni sem úgy foglak ahogy arra számítasz.

- Akkor, hogyan? - fuldoklott Cirkon, ahogy az energia szál még szorosabbra fogta a torkát. Egy parányi helyet hagyva a levegő áramlásának.

- A hat hónapot megduplázom a Monostorba. Holnaptól fogva 365 napig a Vaskovában leszel és ennek mi fogunk a legjobban örülni. Egy év hosszú idő emberi életkorban számolva, de a tündéreknél meg sem kottyan. Még az is lehet, hogy ha visszajössz akkor majd rájössz mekkora hibát követtél el.

- Azt már nem. Hat hónap száműzetés nem olyan nagy dolog, mint egy év. Azt szeretnéd, hogy egy évig szenvedjek a Monostorban sanyarú körülmények között?

- Rosszul gondolod Cirkon, de tudod mit? Meghagylak abban a tudatban, hogy a Vaskova Monostor egy borzasztó hely. Majd rájössz, hogy mekkora szívességet tettem neked, mikor apádnak javasoltam, hogy oda küldjön el. Nem ellened cselekedtem. - magyarázta Moldavit - Hanem érted.

Cirkon néma maradt. Nem akart megszólalni és reagálni az elhangzottakra. Ugyanakkor, ha akarta sem tudott volna megszólalni, mert az energiaszál nem engedett a szorításából. A lábujja csak hangyányit érintette a padlót és hiába rúgkapált nem ment semmire. Csak egy valamire volt jó, hogy lógott a levegőben.

Ha tökön rúgom Moldavit Urat, elenged? - Nem, valószínűleg nem. - ismerte be magának.

Moldavit csekély jelét sem mutatta, hogy mostanság akarja elengedni Cirkont, de ez érthető volt abból a szempontból mit tett az előbb a herceg Karneollal.

Karneol még mindig a vitrin előtt feküdt észméletlenül. A vérzés kezdett elállni és már korántsem volt annyira súlyos a helyzet. A látványt csak a levágott fülrész rontotta Kalcit mellett. Hiába, a korona herceg azóta nem mozdult meg mióta a barátja elájult és nagyon úgy tűnt nem is fog. Az ölében tartotta Karneolt és úgy dajkálta mintha a saját gyereke lenne a karjai között. A király lassan odasétált Moldavit mögé és így szólt:

- Lassan hatni fog a szer, amit Cirkon italába tettek. Engedd el a fiamat, mert ha nem akkor úgy fog összeesni, mint egy rongybaba egy kötélen lógva.

- Hogy érted? - nézett oldalra Moldavit.

- Elernyed a szorításban és a feje előre bukik, ezzel elérve azt, hogy az energiaszál belevájjon a bőrébe, elzárva a levegő útját. Olyan lesz mintha felakasztották volna.

- De hiszen lent van a lába! - méltatlankodott Moldavit - Sőt még szárnya is van!

- A szárnyát nem tudja használni mert neki nyomtad a festménynek, továbbá a lábujja csak alig érinti a padlót.

Moldavit összehúzott szemmel nézte a herceget, minden arra utaló jelet keresve, hogy valóban össze akar-e esni a tündér.

Nos Cirkon csak most fogta fel, hogy a nagy hűhó amit csapott, az a nyugtató miatt volt és ő most nagy eséllyel össze fog csuklani.

Már látni vélte a sötétséget a látása peremén, amihez társult egy kis homályosság is. De, hogy a homály a szer hatása, vagy a fojtogatásé, nem tudta megállapítani.

Kalcit mikor megbizonyosodott, hogy Karneol már nem vérzik, felkapta a fejét és nézte az előtte kibontakozó jelenetet. Az apját és Moldavit urat. Tudta, hogy kettőjük között ott kell lennie Cirkonnak is, de őt nem láthatta. Eltakarták előle.

Egyelőre még nem fogta fel az elmult 10 perc történését, de ahhoz, hogy bármiféle érzelem kialakuljon a testvéréről ahhoz napok szükségesek.

Majd gondolkodik, hova tegye Cirkont a szívében. Lehet inkább kitiltja, amiért levágta a barátja fülét.

Ekkor Moldavit Úr döntésre jutott. Egy kézmozdulattal elengedte a herceget, aki megroggyant térddel érkezett a padlóra. Kezét a torkához emelte és hörögve szívta be a friss levegőt.

Alig volt ideje felocsúdni, amikor a saját apja karon ragadta és pofonvágta.

A csattanástól Kalcit összerezzent a földön. Nem sajnálta Cirkont, kicsit sem, de a pofonra nem számított.

- Felfogtad mit tettél? Kettévágtad a fülét Karneolnak! Hát milyen tündér vagy te? Egy szadista? - nézett mérgesen Cirkon szemébe, követelve a szemkontaktust. A király haragja tapintható volt a teremben. - Hatalmasat csalódtam benned, ugye tudod! - folytatta - Ezt már nem tudod helyrehozni. Még egy ilyen húzás és kitagadlak a családból. Megfosztalak címedtől és minden kezdetleges vagyontól, amit örököltél volna és azt mind bátyádnak adom. Kalcit talán örül is, hogy több aranyhoz jut általad. - fejezte be a király.

Cirkont úgy elragadta az események áradata, hogy pislogni is elfelejtett.

Az érzések csak úgy kavarogtak benne. Nem tudta melyiket vegye górcső alá.

- Még ma elindulsz a Vaskova Monostorba és mától egy évig látni sem akarlak. Amikor majd visszajössz, meglátjuk mennyit fejlődtél a száműzetés alatt. Majd akkor döntünk a továbbiakról! Értetted?

Cirkon nyelt egyet és fejét lehajtva lábujját kezdte vizslatni. Nem akart belemenni, de úgy tűnt nincs választási lehetősége.

Már minden mindegy, nem? - gondolta

Lassan felemelte fejét és az apja szemébe nézett.

A herceg bólintott, ezzel beleegyezett a sorsába.

Az ominózus pillanat, amikor rábólintottam a halálos ítéletemre. - gondolta.

A király arcáról semmit nem lehetett leolvasni, de látszott, hogy tervez valamit.

Karneol apja vette az adást, de, hogy honnan azt Cirkon nem tudta. Valahogy kiderítette a király tervét ezért odasétált a padlón hagyott szoborhoz. Amikor lehajolt, tekintete találkozott Kalcit aggódó tekintetével, aki a száját szorosan összeszorította. Nem bírta megállni halkan így szólt:

- Ugye nem vágják le még egy ujját? - kérdezte aggodalommal.

Moldavit tudta mire gondol Kalcit és megrázta a fejét. A király nem fogja megcsonkítani Cirkont, azért amit tett.

- Ne aggódj! Semmi ilyesmiről nincs szó! - majd megsimogatta Kalcit vállát bátorításképpen. A tündéren látszott, hogy a sokk kezd alábhagyni és most már egy kis szín is szökött az arcába.

Moldavit Úr azért simított végig Kalcit vállán, mert megesett rajta a szíve, ahogy a padlón ült, véres ruhában, könnyes szemekkel, Karneol fejét az ölében tartva. Mint egy szánni való tündér. Az összkép azt súgta Moldavítnak, hogy Kalcitban több a szeretet, mint azt gondolnánk.

Moldavit megtörve a varázst, visszafordult és odasétált a királyhoz.

- Azt hiszem, mára elég volt a drámából. - szólt a király. - Helidor. - kiáltotta el magát.

Az ajtóban megjelent Helidor. Mikor meglátta őket, kikerekedtek a szemei.

- Kísérd Cirkont a szobájába! - utasította a király a parancsnokot. - Kap 10 percet, hogy összeszedje magát. Vidd el a Vaskova Monostorba, de csakis egy gömbben. - ekkor Wardit a fiára nézett - Hadd élje át, amit Finix-el tett.

Helidor bólintott és várakozóan Cirkonra nézett.

A király elvette Moldavit-tól a szobrot, amin még ott volt Karneol vére.

A herceg, - mint aki csak testben van jelen, lélekben nem - kisétált, vissza sem nézve. Rá sem nézett a bátyjára, az ölében kuporgó Karneolra, az apjára és Moldawit Úrra. Valahol nem mert szembesülni a tettei következményével, maga sem tudta miért.

Mindig erős jellemnek tartotta magát de most...

Mikor odaért Helidor elé, bűnbánóan ránézett és lemondóan lehajtotta a fejét.

Ne mondj semmit. Ne! - üzente a tekintetével. - majd kilépett a folyosóra.

➴➵➶✽➷➵➹

Sziasztok! ✨

Hosszú de izgalmas rész lett a 11 Fejezet az biztos. Reméljük nem bánjátok és velünk tartotok a továbbiakban is! 😎 💕

Puszi P és D 😘