ꔛꔛ𖤓ꔛꔛ
A sült húsok és zöldségek mennyei illatta keveredett a levegőben. Összefutott a nyál a számban a látványtól. Olyan régen ettem egy jót és most végre eljött a megfelelő alkalom.
Az asztal telis tele volt ízletes fogásokkal, köztük a Birodalom specialitásával. Volt itt sült denevérszárny, őzhús, birka és számos állat, amiket első látásra nem tudtam beazonosítani. Az illat és a kinézet nagyban segített megfejteni az eredetét, de az apró összevágott húst már nehezebb volt megállapítani. A köretek között szerepelt a tört sült burgonya, rengeteg pirított zöldség, a kedvencem, a növényekből kivont magvak.
Az asztal körül ülő tündérek kedvük szerint válogathattak és, ha kiürült egy tál, a szolgák újratöltötték.
Ez maga volt a kánaán.
Igaz a tündérek megtehetik, hogy pótolják a hiányzó alapanyagot, de az évezredes szokás megkövetelte azt, hogy a szolgák végezzék el ezt a feladatot. Lehet azért alakult ez így mert az embereknek is kellett hagyni feladatot, nehogy elkényelmesedjenek.
A tündérek foglalkoztak a politikával, törvényekkel és azzal, hogy a Birodalomban ne legyen háború, míg az emberek inkább a földműveléssel, építéssel és megannyi feladattal, amit a tündérek nem végeztek el. Bárhogyan is, az emberek és tündérek évekig éltek egymás mellett, amiből sosem volt baj. Mindkét fél megszokta ezt a felállást és egyiküknek sem áll jogában megváltoztatni.
Karneol ekkor odafordult hozzám és így szólt:
- Ne foglalkozz Kalcit faragatlan viselkedésével. Egy percet sem érdemel meg az életedből. Csak az idődet vesztegeti. - őszintén mondta jó indulattal amit értékeltem.
- Úgy beszélsz róla, mintha utálnád! A barátod, akkor miért beszélsz így róla? - kérdeztem.
- Attól, hogy a barátom, még nem kell mindenben egyet értenem vele. A barátság nem így működik.
- Akkor, hogyan?
- Teljes szívből szereted és mindenben mellette vagy. Nehéz dolog fenntartani egy barátságot. Rengeteg energiát kell belefektetni a kapcsolatba, de ez az idő múlásával megtérül. - mondta Karneol, majd kis szünetet hagyva magának, így folytatta - Ha szomorú az illető, mész és felvidítod. Ha vidám, akkor örülsz a jókedvének. Ha valami orbitális hülyeséget követett el, akkor mész és megmented a seggét, mert ez a dolgod. Jóban rosszban kitartasz mellette, a legvégsőkig és nem ítélkezel felette. Ez nagyon fontos Finix.
- Nekem soha nem volt barátom. - vallottam be - A jövőben rá bukanhatok egyre?
- Sokszor a tündér észre sem veszi, hogy van egy barátja, míg a másik bele nem mászik a képébe és azt mondja "Hahó itt vagyok, vegyél már észre". Akkor tudatosul benned, hogy az illető mennyire fontos és kialakul a barátság közös megegyezés alapján.
- Mi van, ha másik nem barátként, hanem párként tekint rád?
- Az nem barátság, az más.
- Kialakulhat barátságból szerelem?
- Persze. De az nagyon ritka a tündérek között. Inkább az emberekre jellemző a barátságból szerelem szituáció. A halandóknak rövid életük van, ezért meggondolatlanul cselekednek, ha meg akarják élni a szerelmet, vagy bármi mást. Persze itt is vannak kivételek. De nekünk tündéreknek rengeteg időnk van ezen gondolkodni, kialakítani életünket, addig még meg nem halunk.
- Szóval jó, ha a tündérnek van barátja. Azt hiszem értem Karneol, de igazság szerint csak akkor tapasztalhatom meg milyen is ez, ha mellettem van egy barát. Ahhoz pedig egy hasonló kaliberű társra van szükségem.
- Hidd el meg fogod találni a megfelelőt. Csak legyél kitartó és járj nyitott szemmel. Lehet akkor bukkan fel amikor nem is számítasz rá.
- Túlságosan pozitív vagy.
- Miért legyek negatív, mikor lehetek pozitív is? - kérdezte őszíntén Karneol.
- Mert néha jó negatívnak lenni és akkor nem lep meg, ha számodra rossz dolog történik. Ha pozitívan állsz hozzá és csalódsz, akkor nagyobbat koppansz, mint kéne. - kontráztam.
- Én világ életemben így viszonyultam az új dolgokhoz és eddig nem csalódtam. - vonta meg vállát Karneol és visszafordult a megkezdett ételéhez.
Hát persze, mert te hercegnek születtél és fele annyi szenvedést kellett átélned, mint nekem. A szüleim elvesztése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy negatívan lássam a dolgokat. Mi értelem lenne pozítívan hozzálni egy szituációhoz, ha eddig csak rosszal találkoztam az életem során? Inkább maradok pesszimista, mint optimista.
A vacsora nagy része csendben telt, néha felbukkant egy szóváltás (általában a király és Karneol apja között) de általánosságban a csendes étkezés dominált. Sokan repetáztak és a ki készített ételek fogyatkozásának indultak.
Egy kis idő múltán azon kaptam magam, hogy újra merek a sült burgonyából és párolt zöldségből.
Kihasználom, hogy most annyit ehetek amennyit akarok!
Kalcittal összenéztünk és tudtam, hogy valamit akar mondani, mikor kinyílt az étkező ajtaja és Cirkon lépett be.
- A picsába! - szitkozódott Karneol mellettem.
Kellemetlen.
- Bassza meg! - kontrázott Kalcit. - Most romlott el a napom!
Jajj.
Cirkonra néztem, aki az ajtóban állt némán. Azóta nem láttam, mióta bezárt a cellába.
Az érzés ami úrrá lett rajtam, nem volt kellemes és ennek hatására liftezni kezdett a gyomrom. Minden étvágyam elszállt.
A herceg olyan dühös képet vágott, amit egy haragos hiéna is megirigyelt volna. Sütött belőle az "itt és most mindenkit megölök" tekintet, amitől felállt a hátamon a szőr. Úgy tűnt, hogy a hercegnek rossz napja van. Ez egyértelmű volt az étkezőben mindenki számára.
Ekkor világosodtam meg, hogy mégis miért bújtunk el az egyik szobában. Hát persze! Amikor a folyosón Karneol felismerte Cirkon lépteit, azonnal leadta a drótot Kalcitnak, akinek több sem kellett, gyorsan cselekedett. Behúzott minket egy szobába, ahol megvártuk, hogy Cirkon elmenjen.
Akkor még nem tudtam, ki elől bújtunk el, de most már a napnál is világosabb volt, hogy Cirkon az akivel nem akartak szembetalálkozni a folyosón.
Valahol a szívem mélyén úgy éreztem, hogy Cirkon haragja nem jogosan irányulhat csak felém, hiszen iderángattak és leültettek az asztalhoz, mondván, hogy innentől fogva nem fogoly, hanem vendég vagyok.
Ugyanakkor, hogy mit gondol a vacsoráról, vagy arról mit keres itt, legyen az ő keresztje, de a haragját ne zúdítsa ránk, mert az nem sportszerű velünk szemben.
Az érintett személy most egy lépést tett előre. Az étkezőben mindenki csendben volt, senki nem szólalt meg.
Egyenesen a királyra néztem, hogy reagál a fia megjelenésére. Az arcáról semmit nem lehetett leolvasni, mintha egy maszkot öltött volna fel, eltakarva érzésit a külvilág elől.
- Örülök, hogy látlak Cirkon! - szólt hűvösen - Kérlek ülj le közénk és oszd meg velünk a rejtélyes tűzesetet! Biztos nagyon kíváncsiak a többiek a mai napodra.
- Nem vagyunk kíváncsiak a napjára. Tévedsz atyám! - vágott közbe Kalcit mogorván.
Jajjj neee. Kezdődik a feszkó.
- Téged ki kérdezett bátyus? - szólt vissza Cirkon - Észre sem vettem, hogy itt vagy annyira beleolvadsz a tapétába.
- Ez övön aluli ütés volt, ugye tudod? - mosolygott Kalcit - Tudsz te ennél többet is!
- Tudok, de nem most! Hosszú napom volt és elfáradtam. Nem akarok veled vitatkozni.
- Ha így akarod testvérem. De ne feledd a mi ügyünk koránt sincsen lezárva.
Cirkon ügyet sem vetett Kalcit kijelentésére, hanem kényelmesen odasétált a Zafír melletti üres székhez és leült. Kezébe vette az üres tányért és mert magának a megannyi étel egyikéből. Persze a dolgot nem hagyta annyiban és még egy utolsó ütést mért Kalcit legérzékenyebb pontjára.
- Tudod Kalcit! - fordult irányába Cirkon. - Lehet, hogy az én napomra senki sem kíváncsi, de amíg te egész nap tébláboltál és csaptad a szelet Zafírnak, addig én megmentettem a Fekete erdőt a pusztulástól és ezért nem várok köszönetet! Soha nem is vártam, mert nem vagyok olyan, mint te.
Kalcit rezzenéstelenül nézett rá, de megszólalni nem tudott.
- Továbbá - fordult az apja felé - Látom, Helidor volt nálad és beszámolt a fejleményekről! Örömmel hallom, hogy megtette amire kértem és nem kóricált el a kastélyban. Akkor arról is tudsz, hogy Helidor meggondolatlanul cselekedett és majdnem a vesztébe repült.
A kijelentésére a Moldavit asszonyság abbahagyta az evést és odafordult Cirkon felé.
- Arról a drága parancsnokról van szó, aki hősiesen megmentette a lányom életét, amikor rátámadt egy szörny az erdőben?
- Egyáltalán nem drága asszonyom! A tündérek nem becsületes lények, hogy ilyen jó cselekedet hajtsanak végre! - mondta Cirkon.
- Veszélyes szörny volt anyám. - szólt Karneol, figyelmen kívül hagyva Cirkont. - Hanem egy Nightwing. Nagyon veszélyes, de egyben a legritkábbak közé tartozó lény Birodalomszerte. - ekkor Finixhez fordult - még jó, hogy nem találkoztál eggyel sem a Fekete erdőben. Hidd el abban a harcban nem kerülsz ki győztesen.
- Miért olyan veszélyes? - kérdeztem.
- A Nightwingek a fákon élnek és akkorák, mint a denevérek. Soha nem tudhatod honnan támad és mi a stratégiája. A fák ágairól ugrik rád, mint egy prédára és tűéles fogait a válladba mélyeszti. Ha megharap neked azonnal véged van. A tündérek kicsivel tovább húzzák, mint az emberek, de nem tovább egy óránál. Ha a mérge a szervezetedbe kerül nem sok mindent tehetsz. Pusztán annyit, hogy elvágod saját torkodat, megkímélve magad a kellemetlen átváltozástól.
- Akkor ezek a lények nem szaporodnak. Csak terjednek, mint egy kórság. Minél több az áldozat annál többen vannak. - gondolkoztam hangosan.
Ennyit arról, hogy csendben maradok.
- Igen. - helyeselt Karneol.
Kalcit mindeközbe undorodva figyelte testvérét és olyan képet vágott, mintha egy gusztustalan gilisztát látna a földbe taposva.
Nem érdekelt Kalcit grimasza, tovább faggatam Karneolt.
- Hogyan győzte le Helidor a Nightwinget?
- Jobb, ha nem Karneol szájából hallod a történetet, mert az nagyban eltér a valóságtól! Nekem elhiheted! Tapasztalat! - sandított Cirkon felénk. - Ha kíváncsi vagy Zafír majd elmeséli miként mentette meg a hős szerelmes! - gúnyolódott.
Zafír ennek hallatán összerezzent. Mintha a párbeszéd felelevenítette volna benne a múlt emlékeit, amitől szeretett volna megszabadulni. Együtt éreztem Zafírral, mert nem lehetett könnyű átélni a Nightwinggel való találkozást.
Mindeközben Kalcit bosszúsan méregette a testvérét az asztal túloldaláról. Valószínűleg nemcsak Cirkon személye felé írányulhatott ellenszenve, hanem a goromba megjegyzésre is, ami valljuk be kellemetlen helyzetbe hozta Zafírt. Kalcit pedig szerette volna mindennél jobban megóvni az öccse pimasz megjegyzéseitől!
A szemével azt sugallta, hogy Cirkon vegyen vissza a csípős dumájából.
Mindeközben Zafír rendezte gondolatait és belekezdett:
- Aznap nem akartam a Fekete erdőbe menni, de a sors megkövetelte, hogy bemenjek a tiltott területre. A Moldavit birtok nincs messze a barlangtól, ahova mentem, ezért repülve indultam el. Akkor még nem gondoltam bele, milyen veszélyes küldetésre jelentkezem. Naivan azt hittem könnyen megtalálom a barlangban az Ametiszt kristályt, amivel megerősíthetem a Birtok mechanikai védelmét. Erre azért volt szükség, mert a védelmi burok gyengülni látszott és akkoriban az erdőben megszaporodtak a szörnyek. A közelben lávő fenavadak a ház köré sereglettek, mert megérezték, hogy a védelem gyengülni kezd, ezért megpróbálták szétzúzni, de hiába próbálkoztak, nem sikerült áttörni. Amint megláttam, hogy egyre többen és többen lesznek, döntenem kellett.
Ekkor Zafír rám nézett és magyarázatképpen így folytatta.
- Az ametiszt nagyon ritka ásvány. Birodalomszerte pusztán csak két helyen található meg. A Fekete erdő és a Fehér erdő barlangjában. Sok tündér ölni képes az ametiszt spirituális és jótékony hatásáért, ezért kerestetik naphosszat a bányászokkal. Az ametiszt egy védőburkot képes létrehozni a gazdája köré ami megvédi a negatív impulzustól és megfelelő önbizalmat ad viselőjének, ami jól jön, ha harcra, vagy csatára kerül a sor. Még kis milliónyi jótékony hatása ismert, de nem fogom elmondani egyesével, mert holnap is itt ülnénk. - mosolyodott el szégyenlősen.
Az a gondolatom támadt, hogy Zafír nem véletlenül mesélt részletesen az ametisztről. Valószínűleg a kedvenc ásványai közé tartozhatott és, ha rendelkezik eggyel, akkor nagyon szerencsésnek mondhatja magát.
- Hallottam az ásványról Zafír, de nem értem mi szükség volt rá, ha apád erejével megerősíthetéttek volna a védelmi burkot a Moldavit ház körül. Nem hinném, hogy az ametiszt ebben segítségedre lett volna. - mondtam.
- Aznap apám nem tartózkodott a Moldavit birokon és a védelmet csak ő tudta volna megerősíteni. Minden ház, kastély, körül van egy védelmi rendszer, amit jó esetben a ház ura tud fenntartani, mert neki sokkal erősebb varázsereje van, mint a család többi tagjának. Embereknél másképp működik, de az most nem lényeg... - legyintett - Anyám nem tudta mikor fog hazajönni és mivel a védelmi rendszer nem bírja sokáig, ezért azt javasolta, keressem meg az ametisztet amivel megerősíthetjük a burkot. Először nem akartam megtenni amire kér, de akárhányszor kinéztem az ablakon és láttam a szörnyek tömkelegét akik ott várakoztak a fák rejtekében, farkaséhesen és véreres szemekkel, megijedtem. Tudomásul kellett vennem, hogy nincs más lehetőség, el kell hagynom a házat, megkeresni az ametisztet, ami az utolsó remény szál volt.
- Miért nem Karneol ment? - kérdeztem.
- Mert nem volt otthon. Üzenni pedig nem tudtunk, mert a szörnyek körülvették a Moldavit birtokot. Ha lehull a védőburok, nekünk végünk. Nem tudtunk volna szembeszállni ekkora túlerővel. Karneol pedig, akkor itt, a kastélyban tartózkodott.
Halvány sajnálatot érztem Zafír kapcsán, akinek ki kellett merészkednie a külvilágba és megkeresni az ametisztet, az utolsó reményszálat.
- Hogyan kapcsolódik a történethez Helidor? - kérdeztem.
- A barlang sötét és nyirkos volt. Anyámtól kaptam egy térképet, amit a könyvtárban talált. A térkép jelölte a fontosabb ásványok tartózkodási helyét, így könnyen eligazodhattam a barlangban. Azt hittem, hogy a feladat nehezebb része a keresés lesz, de tévedtem. Éppen egy kacskaringós szűk helyen mentem keresztül, kezemben a térképpel, amikor előttem halvány fényre lettem figyelmes. Ahogy közeledtem úgy erősödött, így amint átpaszírotam magam két szikla között, odaszaladtam. Egy szakadék legaljában ott volt az ametiszt és körülötte megannyi obszidián. Nagyon megörültem, hogy megtaláltam. Lerepültem a sziklák mentén, egészen a legaljáig, ahol ott várt, amiért jöttem. Nem volt nálam eszköz amivel kibányászhattam volna, de nem is volt rá szükségem. Tündér voltam, varázserővel, így könnyedén kiszedtem a nyers geódát. Amint végeztem elindultam visszafelé.
- Bocsánat, hogy közbevágok, de, hogy láttál a sötétben? Értem én, hogy tündér vagy, aki sötétben is eligazodik, de a barlang legmélyén nehezebbek a látási viszonyok.
Az asztalnál ülök csendben hallgattak. Úgy tűnt mindenki ismeri a történetet, mert nem kérdeztek és nem szóltak közbe. Velem ellentétben, aki folyamatos kérdésekkel bombáztam Zafírt.
- Varázsoltam egy fénygömböt, ami elegendő fényt adott, hogy lássak. Ne értsd félre, tökéletesen el igazodok sötétségben, de a barlangban szükségem volt világításra.
- Azt hiszem értem. - szóltam.
- Hamar kiértem a felszínre. A geóda nehéz volt, ezért letettem egy fa törzsére, amíg összeszedtem magam és eltettem a térképet a zsebembe. Ekkor bukkant fel Helidor a fák rejtekéből, amitől én halálra rémültem. Először nem örültem, hogy látom mert tudtam, ha megkérdezi mit keresek itt egyedül, akkor magyarázkodnom kell, de hála az angyaloknak nem kérdezősködött. Szó nélkül odajött hozzám, megkérdezte segíthet-e és én örömmel mondtam, hogy elfogadom.
Nem akartam belevágni Zafír mondandójába, de nem értettem mit keresett Helidor a Fekete erdő legcsűcskében, egyedül. Nem szerettem volna elkeseríteni Zafírt, de az ő helyében nem engedtem volna, hogy Helidor segítsen nekem.
Zafír így folytatta:
- Ekkor jött a baj. A Nightwing hirtelen támadt és csöndesen. Engem vett célba és a fejem fölött lévő fa ágról ugrott le. Nagyon megijedtem, hirtelen azt sem tudtam ki támadott meg. Hála az angyaloknak, Helidor rögtön cselekedett és lerántotta a nyakamról a Nightwinget. Földhöz vágta és lesújtott a kardjával a nyakára. Egy pillanat alatt történt az egész. A Nightwingnek ideje sem volt reagálni, már halott volt. A sokk apránként távozott belőlem, ahogy néztem a földön fekvő tetemet. Nem remélhetem, hogy ennyivel megúszom, mert bármikor jöhetett egy újabb lény aki megtámad, ezért gyorsan megköszöntem Helidornak, hogy megmentett és kértem segítsen visszamenni a Moldavit birtokra. Szélsebes szárnycsapásokkal siettük vissza, de akkorra már nem érdekelt, hogy Heliodor gyanakodni kezd, pont leszartam. Amint hazaértem kezelésbe vettük az ametisztet. Felhasználtuk a védelmi burok megerősítésére és, ami megmaradt, eltettük későbbre. - fejezte be a történetet Zafír.
Az asztalnál mindenki a saját gondolataiba temetkezett, senki nem szólalt meg. A csendet Kalcit törte meg.
- Az ametiszt nagyon ritka ásvány. Az, hogy Zafír talált egyet, azt jelenti még van rá esély, hogy a barlangban több van. Kértem apámat, hogy küldjön bányászokat a keresésére, akik nem kevés ásványt találtak. Ha Zafír nincs ott, talán nem jövünk rá, hogy ennyi bújt meg a Föld alatt. - mondta.
- Helidor a Fekete erdő parancsnoka. - kezdtem. - De...
- Helidor tilosban járt az eset történtekor. - vágott a szavamba Cirkon. - Én megbüntettem volna a szabályszegés miatt, de leszavasztak a tanácsban. Büntetés helyett, jutalmat kapott, mégpedig azért, mert megmentette Zafír életét. - magyarázta.
- Megérdemelte a jutalmat. Megmentette a húgom életét. Ugye anyám? - kérdezte Karneol.
Karneol anyja aprót bólintott és Zafír felé fordult.
- Büszke vagyok rád lányom, mert okosan cselekedtél. Továbbá hálás vagyok Helidornak, hogy megmentette az életedet. Én ragaszkodtam, hogy kapjon jutalmat. - nézett Cirkonra.
- Mi volt Helidor jutalma? - kérdeztem meglepetten.
- Előléptették parancsnokká. - szólt közbe Moldavit Uraság.
- Ohh... - lepődtem meg.
Cirkon egy halk prüszkölést hallatott, mivel nemtetszését fejezte ki. Moldavit apja csúnyán nézett Cirkonra, ami baljós jövőképet festett a herceg számára. Nem hiszem, hogy a jövőben puszipajtások lesznek. Hatalmas szakadék lehetett kettejük között, amit Cirkon folyamatosan tágított, beszólásával és ellenszenvével.
- Helidor tilosban járt és kötelességből védte meg Zafírt. Nem azért, mert az ő érdekét szolgálta, hogy a nemes Moldavit lány életben maradjon. Meg kellett védenie, mert katona és az a kötelessége. Semmi hősies nincs a tettében. Pusztán kötelességtudat. - mondta Cirkon két denevérszárny között.
- Úgy gondolom, Heliodor nagyon is megérdemelte az előrelépést. - szólt a király. - Lehet, hogy kötelességből cselekedett, de ne feledd fiam, az éremnek két oldala van. Helidor dönthetett volna úgy is, hogy otthagyja Zafírt és nem segít neki.
- Igen! Jól mondja a király. - mondta Karneol apja. - De Helidor ott maradt és segített a lányomnak. Ez becsülendő a tettében, ezért kérvényeztem a jutalmát.
- Ti nem láttok messzebb az orrotoknál. - mondta Cirkon.
- Vigyázz, hogy beszélsz fiam! - förmedt Moldavit Úr Cirkonra. - Ne legyél tiszteletlen a feljebb valódial, mert hamar a gödör fenekén találod magad. Ebben a Birodalomban hierarchia van. A király és a tanács dönt a törvényekről, szabályokról és ezt minden alattvalónak tiszteletben kell tartania. Legyen az tündér, vagy ember. Ne kérdőjelezz meg egy olyan döntést, amihez semmi közöd!
Cirkon észrevette az élt Moldavit Úr mondandójában, de nem érdekelte a burkolt célzás. Nem akarta, hogy mindenben a Moldavitoknak legyen igazuk. Elege volt a tanácsból. Abból, hogy minden döntést rosszul hoznak meg. Nem látnak a dolgok mélyére és sokszor igazságtalan törvény születik, ami valószínűleg nagyon baszta a csőrét. Hiába hívja fel a figyelmet az ellenkezőjére, rá sem hederítenek. Az ő álláspontja mindig helytelen, rossz és elvetendő. Ebből Cirkonnak elege lehetett, amit megértettem. Úgy gondoltam egy időben próbálkozott, de erőfeszítése mindig süket fülekre találhatott, ha most így viselkedik.
- Hadd kérdezzem meg Moldavit Úr! Maga miért nem tartózkodott a házban, mikor az eset történt? Miért nem segített a lányának amikor szüksége volt rá? - nézett Cirkon a célszemélyre. - Továbbá! - folytatta és tekintetét Karneolra függesztette - Tőled is megkérdezhetném ugyanezt. Miért nem voltál az anyád és hugod mellett, mikor szükségük volt rád? Tán annyira elfoglalt voltál a kastélyban, hogy észre sem vetted a veszélyt otthon? Mindig itt vagy és a bátyám körül lófrálsz. Ha nem ismernélek azt hinném, hogy belezúgtál. Kár, hogy ismerlek. Bár ne történt volna meg. - vágott vissza élesen Cirkon.
- Elég lesz Cirkon! Állj le! - mondta Kalcit. - Hagyd békén a barátomat és a családját, mert a szedett vedett vádaskodásból csak veszekedés lesz. Fogadd el egyszer az életben, hogy másnak is lehet igaza. Nem csak neked.
- Nem érted Kalcit amit mondok! - kontrázott.
Nagyszerű. Most Kalcit került Cirkon célkeresztjébe. Amiből hatalmas veszekedés lesz. Ha valamit megtanultam a röpke itt töltött időm alatt, az az, hogy Kalcit és Cirkon között csak háború dúl.
- Te nem érted amit én mondok! Engedd el a Helidor féle történetet és foglalkozz saját magaddal. Mert ott van bőven söprögetni való. - mérte be az utolsó ütést Kalcit.
Cirkonon látszott, hogy mindjárt felrobban az asztalnál. Tudtam, hogy próbálja leplezni érzéseit, eltakarni a külvilág elől, de mikor Kalcit bevitte az utolsó ütést lehullt Cirkon maszkja és egy percre látni engedte a szívében dúló érzelmeket. Pár másodperc és a maszk már a helyén volt és mintha mi sem történt volna, folyt tovább a beszélgetés.
- Nem érdekel a véleményed Kalcit, mert nem rólad van szó. Karneol igenis nagy hibát követett el, mikor nem vette észre, hogy a családtagja veszélyben van. Helidor pedig nem érdemelte meg a jutalmat, pusztán a kötelesség miatt cselekedett.
- Köszönjük Cirkon ezt a remek véleménykifejtést, de most már mennünk kell. - szólt közbe Moldavit asszony. - Megértem fiam, az álláspontodat. - fordult Cirkon felé - De már nem éri meg ezen rágódni. Két éve történt az eset.
- Két éve, igen! De a döntés igazságtalan volt! - kelt ki magából Cirkon.
A fejemet fogtam már az asztalnál.
- Az élet igazságtalan Cirkon. Fogadd el! Általában a rossz győz, a jó veszít! Ez már csak így működik. - szólt közbe élesen Karneol és felállt a székről. - Indulunk? - kérdezte a családjától.
- Igen! - válaszolta az anyja és felállt.
Karneol apja így szólt:
- Királyom! - intézte a szavait Wardit felé. - Köszönjük a vendéglátást az egész családom nevében! - emelkedett fel lassan a székről - Szeretnék veled beszélni négyszemközt! Minél előbb! Van egy ötletem, amit szívesen megosztanék veled!
- Értem és elfogadom a kérésedet! Hamarosan befejezem a vacsorát és rögtön érted küldtetek egy szolgálót, aki elvezet hozzám. - mondta a király.
- Köszönöm Wardit! - biccentett Moldavit Úr és odafordult a családja felé. Karneol az ajtóban várta az apját, de a húga és anyja már elindultak vissza a vendég toronyba.
- Fiam! Induljunk! - lépett Karneol mellé az apja. A kezét a vállára tette és finoman kivezette az ajtón. Ezüst színű szárnyaik összeértek, ahogy egymás mellett léptek ki az étkezőből.
Karneol le sem tagadhatná az apját. Annyi hasonlóság volt a két tündér között, ami rögtön feltűnt nekem, amikor Karneol apja belépett az étkezőbe. A szárnya ezüstös színe, a halvány narancssárga szem és a fekete rövid göndör haj.
Vajon belül is hasonlítanak-e annyira egymásra, mint külalakra? Mikor eltűntek a szemem elől, körbenéztem az étkezőben. Kalcit, Cirkon és a király maradt rajtam kívül, ami igencsak előhozta belőlem a feszengést. Már régen befejeztem a vacsorát, de újra megjelent a görcs a gyomromban.
Hiába! Amíg Karneol volt mellettem nem görcsöltem annyit az asztalnál. Most, hogy itt hagyott feszültté váltam. Olyan, mintha a tűz melege mellől kiraktak volna a jeges esőbe.
Mély levegőt vettem és körbenéztem az asztalnál.
- Apám! Mi lesz a tűzesettel? - kérdezte hirtelen Kalcit - Azt mikor beszéljük meg?
- Holnap. Ráér.
Két szó. Ennyivel elintézte az apuka a fiát!
- Ráér mi? Nagyon nem. A tegnapi nap folyamán majdnem leégett az egész erdő. Ha nem vagyok ott, már semmi nem lenne belőle. - morogta Cirkon.
- Látod fiam? Ezért vagy itt, hogy megakadályozd a tűzesetet. Másrészről, este van, lassan éjszaka, nem szeretnék erről többet beszélni. Helidor minden fontosról tájékoztatott. A továbbiakat majd holnap megbeszélem a tanáccsal és cselekszünk. - állt fel az asztaltól Wardit.
- Te mindig lerázol, ha fontos dolgokról kérdezlek! - kelt magából ki Cirkon - Miért?
A király megtorpant a kérdés hallatán és visszafordult felé.
- Elég lesz mára Cirkon. Figyelmeztetlek! - mondta Wardit.
- Hallani akarom! - mondta vészjóslón.
Odakaptam a fejem Kalcit irányába, mert akkorát böfögött, hogy arra a vízben élő békák is felébredtek. Rosszallóan néztem rá, de ő nem figyelt rám. Méz színű szeme fel alá ingázott apja és testvére között.
A király lassan odalépett Cirkon elé, aki addigra már állt a széke mellett.
- Hallani akarod? Rendben. Azért hagylak itt, mert gyerekesen viselkedsz és ostobaságot hordasz össze vissza. Nem látod magad kívülről, mennyire arrogáns és makacs vagy. A te döntésed mindig elhamarkodott és híján van a józan észnek. - mutatotta a mellkasára - Ezért nem vontalak bele az uralkodásba. Mert az érzelmeid vezérelnek és nem az eszed. A forrófejüséged, szászorta rosszabb, mint Kalcit puhánysága.
Kalcit meghökkent a kijelentésen és értetlenül nézett apjára.
- Nem lennél jó uralkodó a nép számára. A te kezedben a Fekete erdő elpusztulna és ki halna a dinasztia. Egy semmirekellő tündér vagy, aki nem tudja befogni a lepcses pofáját mikor kéne. Még Finix felügyeletét sem teljesítetted megfelelően. Karneol vitt neki ételt és italt. Ha nem teszi, már rég meghalt volna, a te felelőtlenséged miatt.
- Nem igaz! - suttogta Cirkon.
- De ez az igazság. Annyira hallani akartad az igazságot, hát itt van. Tessék. Finix a kezdetek óta vendég és nem fogoly. A vacsora kezdetén úgy gondoltam adok neked még egy esélyt, megbízlak a felügyeletével, de mostanra megváltozott a véleményem. Karneol fog Finixre vigyázni, amíg te távol vagy.
Kalcit megkönnyebbülten szusszant egyet, amikor meghallotta, hogy Karneolnak kell figyelnie rám és nem neki.
- Mi?
- Nem mi, hanem tessék! Tisztelet, fiam a tisztelet. Látom anyád az eltűnése előtt nem tanította meg a fogalmát. Sebaj, majd megtanulod. - legyintett a király.
- Nem értem. - mondta csalódottan Cirkon.
- Nem kell most értened. Majd megérted. - mondta Wardit és kiviharzott az étkezőből, néma sivár csendet hagyva maga után.
Levegőt sem mertem venni. Valami nagyon félresiklott közöttük, ha így viselkednek egymással. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szomorú a helyzet. Egy apa nem vág a fia fejéhez ilyen kemény szavakat. Nem akartam, de egy pillanatra megsajnáltam Cirkon Aventurint, de ez hamar elszállt, mert eszembe jutott hogyan bánt velem.
Kalcit felpattant a székről és az ajtó felé masírozott. Amikor elhaladt a testvére mellett, odaszólt neki:
- Te kíséred vissza Finixet a szobájába.
- Kösz! - mormogta magában Cirkon, a testvére után nézve, majd tekintetét rám függesztette.
- Jól jegyezd meg - szólt hozzám. - Ne akarj itt maradni egy percig sem. Amint tudsz, szökj el.
- De véletlenül nem te raboltál el? - kérdeztem meglepetten.
- Elkísérlek a szobádba. - kerülte ki a szemrehányásomat Cirkon és dühös képpel megfordult.
Nem akartam utána menni. Helyette felálltam a székről és odamentem a Főnixmadár kalitkájához. Amikor észrevett kinyitotta nagy mandulavágású szemét és érdeklődve nézett rám. A tollazata ékes fényt vert, mint megannyi drága ékszer. Gyönyörű látványt nyújtott csodálatos farktollával és szárnyával. A tövénél sötét bordó, lejjebb haladva egyre világosabbá vált, míg át nem csapott tűz pirosba.
Elvarázsolt a Főnix csodálatos lénye. A madár tekintete megnyugvást kínált a háborgó érzelmeimnek, amire nagy szükségem volt. Szükségem volt rá, mint a kiszáradt embernek, egy pohár vízre. De volt itt más is.
Mintha azt üzente volna a tekintetével: Engedj ki!
Akaratlanul az egyik kezemet a kalitka zárjára tettem, azzal a szándékkal, hogy kinyissam. Látni akartam, hogy a Főnix önfeledten szárnyal a Fekete erdő felett, nem törődve semmivel és senkivel. Mint egy fogságból szabadult kismadár, úgy repüljön a felhők és fák között.
Úgy érezhette magát, mint egy rab, amitől eszembe jutott Jáde. Még nem gondolkodtam, hogyan szabadítsam ki, de minél előbb ki kell találnom valamit.
Ekkor egy kéz ránehezedett az ujjamra és megállított a folyamatban. Meglepetten néztem fel.
- Ne most. - kérte tőlem Cirkon. - Ha bosszút akarsz állni az apámon, akkor szökés előtt tedd. Ha elmész a kastélyból, nehezebb lesz megállapítani ki tette. - tette hozzá magyarázatképpen, majd levette a kezét az ujjamról.
A kezemet leeresztettem és a Főnix szemébe néztem. Láttam benne a szomorúságot és a bánatot. Mintha megértette volna, hogy ma nem lesz szabad.
- Sajnálom. - súgtam neki, majd Cirkonra néztem. Zöld szemében felcsillant a kíváncsiság, ahogy a főnixet nézte. - Miért zártál be a cellába?
Cirkon lehajtotta a fejét és lemondóan megrázta. Elfáradt a nap végére, láttam a testartásából. Ezüst színű szárnyát leengedte maga mögé, kezét zsebébe csúsztatta.
- Miért, meghaltál tőle, hogy bezártalak? - kérdezett vissza.
- Talán elismerhetnéd, hogy hibáztál. Seggfej. - tettem hozzá.
- Mert akkor így gondoltam jónak.
- Egy ártatlant bezárni, tényleg ezt tartottad a helyes megoldásnak? - háborodtam fel. - Ha orgyilkos, vagy bűnöző lennék megérteném. De így...
- Nem kérek bocsánatot, mert nem érdemled meg. - zárta le a témát. - Tessék! - vette elő a zsebéből a fluoritot. - Ezt majdnem elhagytad. Visszaadom, mert nekem nem kell.
Kinyújtottam a kezem és bele rakta az elveszett ásványt. A florit újra visszakerült hozzám. Észre sem vettem, hogy elvesztettem. Biztos akkor esett ki a zsebemből, mikor a fa tetején voltam. Nem köszöntem meg, mert mérges voltam rá.
A főnixre néztem.
- Kiszabadítalak. - ígértem, egyúttal magamra és Jádéra, meg a többiekre gondolva is.
Hiszen a szabadság mindennél többet jelentett az életemben, mint hittem volna. Csak akkor tudatosult bennem mennyire, mikor elvették tőlem.
ꔛꔛ𖤓ꔛꔛ
Amikor Finix és Cirkon elhagyta az étkezőt, a Főnixmadár apró neszei elhaltak a kalitkában. A madár fényes tollazatát maga alá húzta, ahogy kereste a megfelelő pozíciót a pihenéshez. Mikor megtalálta, elégedetten pislantott egyet és lassan lehunyta szemét. Készen állt az esti alvásra és tudván nem fogják megzavarni, bátran összehúzta magát az aranykalitkában.
Méltatlankodva gondolt arra, hogy nem sikerült kiszabadulnia. Egy karnyújtásnyira volt a szabadságtól, erre tessék.
Nem sikerült.
Na nem baj. - gondolta - Majd visszajön Finix és kiszabadít. Megígérte. Hiszek neki. - majd mély álomba zuhant.
➴➵➶✽➷➵➹
Sziasztok! ✨
Elhoztuk nektek a 8 Fejezet végét. Reméljük sok örömet leltetek benne és velünk tartotok a továbbiakban is. 🥰❤️
Rengeteg minden történt ebben az évben velünk és természetesen az Életlelkekben is. A könyvben megéltük együtt Szárder felrobbanását, Finix börtönbezárását és még csomó mindent, egészen a közös a vacsoráig. Kalandos élményekben volt része a főhösnek és még mi minden vár rá a jövő évben, ahol olyan gyorsan fogja kapkodni a csinos fejecskéjét, mint egy kolibri verdeső szárnya. 🤫
Azt viszont tudnotok kell, hogy amit Finix elé sodor az élet, az az angyalok műve, mint minden dramatikus esemény a Birodalomban. Ők mozgatják a főbb szálakat, minden születés és halálesetben benne van a mocskos kezük.
A jövőben majd kiderül, ez mennyire jó a tündérek és az emberek szempontjából.
De, hogy magunkról is megosszunk valamit... Köszönjünk, de jól vagyunk! 💞
Élünk és még nem haltunk hősi halált, az élet terhei alatt, de ami késik nem múlik! 😂
Addig is legyetek jók, ha tudtok és ne felejtsétek el hamarosan jövünk a 9. Fejezettel! 🔥
Üdv: P és D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése